Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
három még megvolt. Különlegesen fontosnak tarthatták azokat, ha a leltárjegyzék elkészítése után a cár ideiglenesen magához vette őket.8 3 III. A német-orosz diplomáciai érintkezés Nikolaus Poppel „lovag" második moszkvai látogatásával (1489. január - 1489. március) vette kezdetét.84 Mivel a breslaui születésű, művelt udvarnok korábban nemesi címet, majd közvetlenül az európai körútra indulása (1483) előtt palotagrófi rangot kapott III. Frigyes német-római császártól (1440/52-1493), a szakirodalomban hagyományosan a Habsburgok diplomáciai erőfeszítéseit sejtik a „lovag" bevallottan magánjellegű utazgatásai mögött.85 Valószínűleg ugyanaz a motiváció vezette Moszkvába, mint ami Mátyást a Jagelló-ellenes együttműködés aláírására késztette: a magyar trónutódlás bizonytalansága. III. Iván azonban tartózkodóan reagált. Követeinek viszontlátogatása Frankfurtban, 1489 júliusában az általános tájékozódást szolgálta, különös tekintettel annak megállapítására, hogy milyenek az erőviszonyok a Habsburgok, a Jagellók és Hunyadi Mátyás között. Orosz részről határozottan elutasították az alárendeltség bármilyen formáját a kétoldalú kapcsolatokban, és a tárgyalások során nem léptek túl — a Poppel által korábban felvetett — általános „barátság és szeretet"86 formula hangoztatásán.8 7 A kölcsönös puhatolódzás periódusában III. Iván nem akarta veszélyeztetni a magyar királlyal végre tető alá hozott, száoszl.). Mátyás 1488-ból származó levelét — melyet az 1851. évi forráskiadásban publikáltak — Stibor nyújtotta át III. Ivánnak. Ebben a magyar uralkodó megerősíti elkötelezettségét a szövetség mellett, és kilátásba helyezi a lengyel király elleni hadműveletek mielőbbi megkezdését.(PDSZ 171-172. oszl.). Az utóbbi levélről egy orosz külügyi tisztviselő bejegyzése így informál: „Magát ezt az oklevelet az ugor király szerződésének okleveléhez tették le." (PDSZ 171. oszl.) Kiiment magyar követ (Moszkvába érkezése valamikor 1484-1486 eleje között) nagy valószínűséggel, Iván „gyjak" pedig egészen biztosan vitt oklevelet magával Mátyástól (PDSZ 165-166. oszl.). 83 Mátyás oklevelei vagy 1547 és 1549 között kerülhettek átmenetileg a cár magánlevéltárába, ahonnan 1572/75 előtt visszatértek az „állami" archívumba, vagy az 1572/75. évi leltár összeállítása után. 1568-tól 1576-ig Alekszandrovszkaja szlobodában (IV Iván korabeli udvartartásának helyszínén) egy grandiózus világkrónika készítésének munkálatai folytak, amelyhez hivatalos dokumentumokat is felhasználtak. Másfelől Báthory István erdélyi fejedelmet (1571-1586) a krakkói országgyűlés 1575. december 14-én lengyel királlyá és litván nagyfej edelemmé választotta. Báthory — titkolt szándéka szerint — a jogara alatt akarta egyesíteni Magyarországot és a Rzeczpospolitát. L. Veress Endre\ Báthory István Habsburg-ellenes politikája. In: Csatári Dániel: Veress Endre emlékezete. Veress Endre: Báthory István Habsburg-ellenes politikája. (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 16.) Gyula 1960. 19., 23-24. 84 Poppel először 1486-ban — saját bevallása szerint — kíváncsiságból „magánúton" járt Moszkvában. Az orosz hatóságok lengyel kémnek vélték. Tapasztalatairól beszámolt III. Frigyes német-római császárnak (1440-1493), aki hivatalos megbízólevéllel visszaküldte, hogy puhatolja ki, elfogadna-e a nagyfejedelem vazallusi státust (koronát) vagy házassági kapcsolaton keresztül valamilyen alárendelt szövetségesi viszonyt. PDSZ 6., 9., 10-12. oszl.; Baziljeuics, K. V. Vnyesnyaja polityika i. m. 256-264. 85 Vö. Paul Karge: Kaiser Friedrich's III und Maximilian's I. Ungarische Politik und ihre Beziehungen zu Moskau. Deutsche Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 9. (1893) 265.; Baziljeuics, K. V. Vnyesnyaja polityika i. m. 256.: 1. jegyz., 258.: 2. jegyz. 86 PDSZ 9., 16., 17. oszl. 87 Források híján a frankfurti tárgyalások tartalmára csak az orosz követutasításokból lehet következtetni. Baziljeuics, K. V. Vnyesnyaja polityika i. m. 264-266.
