Századok – 2009
MŰHELY - Horváth Pál: A jogállamiság helye és szerepe az újabb kori történelemben III/725
MŰHELY Horváth Pál A JOGÁLLAMISÁG HELYE ÉS SZEREPE AZ ÚJABB KORI TÖRTÉNELEMBEN 1. Új lehetőségek az alkotmányos szabadság (a jogállamiság) kiterjesztésében A modern jogrendszerek újkori történelmében csak az újabb időkben tudatosult a jogállamiság jelentősége. Kényszerű történelmi terelő utak meghaladása után élénkül fel ma is az idevágó politikai és jogi gondolkodás, körvonalazódik a feltétel-, illetve intézményrendszer, amely egyáltalán a jogállamiság mibenlétét érthetővé teszi számunkra. Valójában persze nem éppen új keletű a fogalom és a hozzá tartozó intézményrendszer, sőt némi túlzás nélkül mondhatnánk, hogy az újabb kori magyar alkotmány- és jogtörténelmünknek is van egynéhány jeles történelmi fordulata, amidőn bizonyos eredmények is születhettek a modern értelemben vett jogállamiság alapelemeinek a megteremtésében. Azok a nagy történelmi sorsfordulók ezek, amikor a mi megkésett polgári átalakulásunk újabb és újabb impulzust kapott a történelmi lépéshátrányok leküzdésére. Ilyen volt már a „Vormärz", illetve annak hazai megfelelője, a magyar reformkor, amely egynémely életképes intézmény (például A magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. tc.) alapozásáig juthatott csak el. Nem kétséges, hogy ilyen sorsforduló volt 1848-49, amely bár — sok más közép-európai átalakulással osztozva — félúton elakadt, a bukás sem temethette azonban maga alá a társadalmi forradalom vívmányait. A neoabszolutizmus ugyanis maga kényszerült a forradalom örökének a végrehajtására és oktroj útján bár egy sor korszerű institúció bevételét hozta. Fontolva haladó (korabeli) legjobb eleink ellenállását is kiváltotta esetenként ez a fordulat, az alapvető tulajdonjogi (még inkább a szabadságjogi) viszonyokban történt változások azonban visszafordíthatatlanok maradtak. A jogállamiság empirikusan kitapintható gründolása persze inkább csak a kiegyezést követő időkben tudatosult a hazai közgondolkodásban, anélkül, hogy az idevágó intézményrendszert egyáltalán a jogállamiság fogalmával illetnék. Az alkotmányos államrend kiépülése, az igazgatási és bírói hatalom elválasztása (lásd az 1869. évi IV tc.), a nemzeti kisebbségi, illetve az állampolgári (alap) jogok legiszlálása [törvénybe foglalása] és sok más tényező jelzi azt a lényeges tartalmi változást, amely akár a mi lemaradásokkal (és persze még a feudális maradványokkal is) terhes jogcsoport-régiónkban a jogállamiság intézményesítéseként minősíthető. Nem lett ettől persze a jogállam mintaképe a soknemzeti-