Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703

Kossuth a szabadság és a nemzeti elv közt keletkezett ellentmondást úgy akarta feloldani, hogy a hazai nemzetiségek vonatkozásában csökkenteni próbálta a nemzeti elv jelentőségét. Eszerint alakította ki saját nemzetértelmezését, elutasította a nemzetiségek területi autonómia igényét és következetesen tagadta az ország belső föderalizálását, azaz a nemzeti elvet alárendelte a szabadság elvének. A magyarok vonatkozásában viszont a szabadság, az autonómia elvét a nemzeti közösségalakítás erősítésére, hangsúlyozására alkalmazta. E megkülönböztetés indoklásában a históriai joghoz is visszanyúlt, miszerint nemzetként, politikailag, jogilag és területileg is elkülönülő közösségként csak azokat a közösségeket ismerte el, amelyek a történeti múltban is rendelkeztek politikai-területi szervezettséggel, vagy annak hagyományával. A vita elemzésével nem arra a kérdésre kerestem a választ, hogy voltak-e alternatívák a magyar emigráció nemzetiségi politikájában, azaz lehetett volna-e sikeresebb együttműködést kialakítani a nemzetiségi mozgalmak képviselőivel. Hisz a történések azt mutatják, hogy a magyar álláspontok bármilyen engedményeket is kínáltak, nem találkoztak a másik fél elvárásaival. Célom inkább az volt, hogy a történeti, történetírói köztudatban a tervezgetésekről, főként a konföderációs elképzelésekről kialakult, azok megalapozatlanságát sugalló általános felfogással szemben más megközelítési lehetőségre is felhívjam a figyelmet. Ugyanis úgy látom, hogy Kossuth és Teleki az érvek kidolgozásával és átgondolásával egy olyan helyzetértelmezői és reflektált modellt formált ki, amely egyes változataiban különböző viszonyulásokat fogalmaz meg. Az ötletvariánsok és azok gyarapítása fikciós térként is felfogható, de az abban kialakított helyzet- és önelemző szerep a kérdéseket, konfliktusokat korrekciós — ha tetszik —, tanulási lehetőségként kezeli. Ez a képesség viszont olyan értelmező személyek sajátja, akik nem csupán „nagyot" mernek képzelni, hanem magas szintű (ön)reflexivitással is rendelkeznek.