Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703
sánál a szabadság elvéből indult ki. Természetjogi szemlélete alapján úgy vélte, hogy a jog, illetve az abban megnyilvánuló és a józan ésszel minősíthető jogeszme hangolja össze az egyén saját szabadságát mások szabadságával, és biztosítja a társadalmi békét, elsősorban úgy, hogy mindenki tiszteletben tartja a másik szabadságát.4 1 Ugyanakkor érzékelhető volt szabadságfelfogásában a republikánus hagyomány is, miszerint szabadságon a közösség tagjainak a közügyekben történő aktív részvételét értette. Már a reformkorban nagy hangsúlyt helyezett a népszuverenitás gondolatára, akkori politikai nézeteivel kapcsolatban elfogadottá vált az a vélemény, hogy liberalizmusa nyitott volt a demokrácia irányában. Az 1848-49. évi események szemléletét nyilvánvalóan radikálisabbá tették, az emigrációban pedig nyíltan demokratának vallotta magát, és a demokráciát tekintette a kor szellemének.4 2 Ez azt jelentette, hogy a politikai szabadságot egyenlőségi alapon akarta kiterjeszteni, és a népet, a honpolgárok faji, nyelvi és vallási különbség nélküli összességét tekintette a jogok kiindulásának, a legfőbb hatalom, a szuverenitás letéteményesének, azaz minden hatóságot a népből eredeztetett és minden hatalmat a nép kontrolljának kívánt alávetni. Fontosnak tartotta a társadalom aktív közéleti szerepvállalását, és annak érdekében az önkormányzatot minden közösségi formában, a családban, a községben, a megyében és az államban is érvényesíteni akarta. A „nép akaratjának kell a legfőbb hatalomnak lenni", amiből az következik, hogy „minden institutionak az önkormányzat elvén" kell alapulnia, azaz „az önkormányzat elvén kívül nincsen szabadság", vallotta.4 3 Ezt a gondolatot nemcsak 1851 tavaszán kidolgozott alkotmánytervében tekintette meghatározó elvnek a politikai intézmények kialakításánál, hanem már kifejtette 1850. június 15-én kelt Telekihez címzett levelében. De hivatkozott rá 1851. december 14-én New Yorkban mondott beszédében is: „Azt akarjuk, hogy falun és városban, vármegyén, országgyűlésen és a kormányzatban a szuverén nép többsége intézze a maga közdolgait. Önkormányzat — szuverén nép — általános szavazatjog s a többség uralma — ez a mi elvünk, melyért élünk-halunk."44 Kossuth a közösségalakítás legszervezettebb formájának az államot tekintette. A régi közjogi felfogással szemben, miszerint a szuverenitás megoszlott a 41 MOL R90. I 2670. A kézirat töredékes, több egymással tartalmi átfedésben lévő fogalmazványból áll. L. még Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 54. 42 Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap. (Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841-42-ben) Bp. 1983. 18-23, 81. Kossuth demokrácia értelmezéséről Szabad Gy.: Kossuth az Amerikai Egyesült Államokról i. m. 555, 557-563.; Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp. 1977. 178.; Szabad György: „Isten ujja a történelemben". In: A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. Szerk. Klaniczay Gábor és Nagy Balázs. Bp. 1999. 529-531.; Szabad György: Kossuth irányadása. Bp. 2002. 196-204.; Deák Ágnes: Kossuth Lajos és a 19. század koreszméi. Vigília 63. (1998) 831-833. A radikális szemléletváltás Telekinél még nyilvánvalóbb volt 1848 tavaszán és nyarán, aki főként a népképviseleti országgyűlésen mondott beszédeivel a liberális Batthyány-kormány ellenzékeként lépett fel. TLVM I. 432-447. 43 R90 I 2670.; Kossuth demokráciája i. m. 45.; Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 52-53, 72.; Kossuth Lajos: Felvilágosítások a Dunai Confoederatio projectumához. In: Kossuth Lajos iratai. VI. Szerk. Kossuth Ferenc. Bp. 1898. (a továbbiakban: KLI) 15. 44 Kossuth demokráciája i. m. 45, 55.; Kossuth Lajos északamerikai beszédei a nemzetiségekről és a nemzetek testvériségéről. Szerk. Ballagi Aladár. Cegléd 1919. 26.
