Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703
közölte, hogy a párizsiak nagyobb része az ő nézeteit osztja.34 A párizsi emigránsok közt folyó vitában magára maradt Teleki 1851. április 7-i levelében írt bővebben a tervezetről, s tudatta Kossuthtal, hogy ő sem ért egyet annak minden pontjával, de szükségesnek tartja a konföderációt, ezért kitérő választ adott Bálcescunak, miszerint addig nem állapodhatnak meg, amíg az emigráció távollévő tagjainak, elsősorban Kossuthnak a véleményét nem ismerik. Fontosnak tartotta, hogy a kérdésben valamilyen irányban egyetértésre jusson az emigráció, hogy megoldatlansága ne akadályozza politikai lépéseiket.35 1851 nyarán, illetve őszén megszakadt Kossuth és Teleki közt a közvetlen érintkezés. Teleki nem sietett a kiszabadult Kossuth fogadására, elkerülte a személyes találkozást, s néhány levélváltás után hosszú évekre megszűnt politikai együttműködésük. Ennek elsődleges oka nem a nemzetiségi kérdésben kialakult eltérő véleményük volt, hanem az, hogy Teleki nem értett egyet Kossuth stílusával, zavarta retorikája és különösen az emigráció kizárólagos vezetésére irányuló ambíciója. A nyílt és személyes támadásig, másokkal ellentétben, mégsem jutott el. Elvek és érvek Kossuth tehát határozottan elutasította a hazai nemzetiségek területi alapú autonómia igényét, mert attól tartott, hogy idővel ezeknek a territóriumoknak meglazul a politikai kapcsolata a központi hatalommal, és a nemzeti törekvések árjában végül elszakadnak az anyaországtól. Teleki nem tartott ettől a folyamattól, azt akarta, hogy minél több jogot biztosítsanak a nemzetiségeknek, sőt a legerősebb mozgalmaktól a területi alapú önkormányzatot sem látta megtagadhatónak. Mindketten arra törekedtek, hogy az intézményépítés gyakorlatias lépéseit elvi szinten is megalapozzák, azaz politikai érveiknek elvi következetességgel kívántak nyomatékot adni. 34 Vukovics Sebő Kossuth Lajosnak 1851. április 5. R90 I 1169. Részletét közli Deák I.: Konföderációs tervek i. m. 634. A tervezet fennmaradt Kossuth hagyatékában. R90 I 1568. Közli Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 634-638. és Horváth Z.\ Teleki László i. m. II. 236-240. Vukovics 1851. március 17-én kelt véleménye szintén Kossuth hagyatékában maradt fenn. R90 I 1568. Részleteit közli Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 668-675., a teljes szöveget pedig Horváth Z.\ Teleki László i. m. II. 264-280. L. még Lengyel T.\ A magyar emigráció i. m. 137., 145-146.; Horváth Z:. Teleki László i. m. I. 334.; Kovács E.: A Kossuth-emigráció i. m. 296-300.; Kovács E.: Szemben a történelemmel i. m. 382-385. 35 R90 I 1174. Részleteit közli Deák I.: Konföderációs tervek i. m. 722-723. L. még Lengyel T.: A magyar emigráció i. m. 137-138.; Lengyel T.: Gróf Teleki i. m. 110-111.; I. Tóth Z.\ Bálcescu i. m. 187-188.; I. Tóth Zoltán-. Nicolae Bálcescu (1819-1852) In: I. Tóth Zoltán: Magyarok és románok. Történeti tanulmányok. Bp. 1966. 314-315.; Horváth Z.: Teleki László i. m. I. 333-335., II. 280-281.; Kovács E.\ A Kossuth-emigráció i. m. 300-303.; Bodea, C.: Az 1848-as román emigráció i. m. 108-109. A vidékre távozott Teleki megbízásából Kossuthot a párizsi helyzetről tájékoztató Andrássy Gyula is kitért a kérdésre május 7-i levelében. Azt írta, miután Teleki véleményével elszigetelődött, abban állapodtak meg, hogy területi kérdések felett nem egyezkednek, de ígéretet tesznek a románoknak, hogy az országgyűlésen használhatják anyanyelvüket. R90 I 1213. Részletét közli Deák /.: Konföderációs tervek i. m. 723-724. L. még Kovács E.\ A Kossuth-emigráció i. m. 302. Teleki is arról tájékoztatta május 16-i levelében Vukovicsot, hogy a párizsi emigráció megpróbált egyezségre jutni a nemzetiségeknek biztosítandó jogok köréről. Vukovics Sebő iratai MOL R216. L. Kemény G. G.: Teleki László i. m. 79.; Horváth Z.\ Teleki László i. m. I. 335.
