Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában III/593
sénél, elhagyott vallása és hitsorsosai iránt tanúsított magatartása kiemelte a renegátok köréből: „Meg fogják őrizni emlékét a zsidók, mint ilyenek is", szólt a cikk végszava.21 5 A megjövendölt kollektív emlékezet a kitért Helfyt a zsidók történetének pozitív megítélésű részesévé tette. Az 1908-ban elhunyt Falk Miksa megítélése esetében a kitérés jelentette bűn már egyértelműen eltörpült a politikus és főleg a lapszerkesztő-újságíró érdemei mellett. A dualizmus korának sajtótermékei közül az 1867-től 1906-ig Falk vezetése alatt álló Pester Lloyd volt a politikai és gazdasági liberalizmus legállhatatosabb védelmezője. Politikai súlya réven Falk Miksa lapja a liberalizmus, és közvetetten a zsidó polgárság érdekei képviseletének egyik legbefolyásosabb hangcsöve volt.216 A „szabadelvűség eszméjét évtizedek óta ritka és fényes sikerek mellett szolgáló", a „hamisítatlan liberalismus" szolgálatában álló Falk Miksát az Egyenlőség életében is rendszeresen magasztalta.217 Aligha meglepő ekképpen, hogy a hangsúly Falk halálakor sem kitérésén volt, amelyről az Egyenlőség roppant elnézően, hogy ne mondjuk megértően írt: „Hogy használni tudjon nemzetének s a földnek, mely ápol és eltakar, mint egy ízben maga mondotta el, nagy alternatíva elé került. Választania kellett a között, hogy törekvéseink, irodalmunk megismertetésével a nemzet érdekében álló azt a nagy hatást gyakorolhassa a királynéra, amelynek elkövetkezése miatt utóbb a magyarok szentjei közé iktatták e koronás martírt, s a között, hogy jelentős pozícióban ugyan, de megmaradjon zsidónak. És hitét áldozta fel hazájáért."218 A hitehagyás bűne alól Falkot persze nem kitérésének oka oldotta fel, hanem politikai szerepvállalása, az a „törhetetlen liberalizmusa", amely a Pester Lloyd főszerkesztőjét a zsidóság védelmezőinek „első sorába állította".219 Mint korábban írtuk, a kitérés elítélésében döntő szerepet játszott a meggyőződés, hogy áttérésével a konvertita megtagadja a szolidaritást volt közösségével. De mi van akkor, ha valaki e szolidaritásnak élete végéig tanúbizonyságát adta? Falk Miksa esetében kitérését ez egyértelműen bocsánatos bűnné redukálta. Még hangsúlyosabban mint Helfynél, a cikk Falkot a zsidóság körén belül helyezte el: „Kétszeresen fájlaljuk elhunytát, nemcsak, mint hazafiak, [...] hanem mint zsidó hitűek is, akik a tért vesztett liberalizmus korszakában többszörösen keserüljük meg, hajó embereink a sorból kidőlnek."220 Noha ez értelmezés kérdése, 215 Uo. 216 Falk Miksa eleve azért került a Pester Lloyd élére, mert a jelentős részben zsidó nagypolgárságot tömörítő Lloyd Társulat elnöke, Wahrmann Mór, olyan szerkesztőt kívánt látni a lap élén, aki a lap addigi vezetőjénél erőteljesebben küzd az ekkor szőnyegen levő emancipáció törvényre emelése mellett. Wahrmann először Horn Edét kérte fel, de ő elutasította az ajánlatot. Ekkor gondolt Wahrmann gyermekkori barátjára, Falk Miksára. A Pester Lloydban az ekkor már régóta kitért Falk az utolsó óráig, a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény felsőházi szavazatra kerülése előtti napig küzdött a zsidók emancipációjáért. L.: Sz. M.: Dr. Falk Miksa szerkesztői jubileuma. Egyenlőség, 1892. dec. 16. 8.; Tenezer Pál: Reminiszcenciák. Egyenlőség, 1892. dec. 23. 3., Mezei Mór: Visszaemlékezés az egyenjogosítás küzdelmeire. In: Az Egyenlőség emlékfüzete i. m. 27. 217 Dr. Falk Miksa javaslata. Egyenlőség, 1891. máj. 15. 1.; Sz. M.\ Dr. Falk Miksa szerkesztői jubileuma i. m. 8. 218 Falk. Egyenlőség, 1908. szept. 13. 8. 219 Uo. 8. 220 Uo. 8.
