Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
makonfliktus és a velejáró stigmatizált helyzet megszűnését, egyúttal pedig az érintett egyének (re)integrációját abba a nemzeti közösségbe, melyhez őket nemzeti identitásuk, önmeghatározásuk is eleve köthette, melyből azonban őket a nemzeti közvéleménynek legalábbis egy része hagyományos családnév-használatuk folytán kvázi kiközösítette. Az itt tárgyalt tényezőkkel együtthatóan vehetők számba a névmagyarosítást támogató, szorgalmazó, olykor azt többé vagy kevésbé ki is kényszerítő külső ráhatások is.4 6 Miután a fenti argumentatív-okfeltáró elemzések — reményeink szerint — megvilágították a vizsgált jelenség általános ideológiai, társadalmi és lélektani hátterét, hatóerőit, a továbbiakban azon közösségek pontosabb szociológiai körülhatárolására teszünk kísérletet, melyek a névmagyarosítások tényleges részesei voltak.4 7 6.) A névváltoztatók társadalmi jellemzői Amint azt már tanulmányunk elején bemutattuk, a névmagyarosítások a 19. századi Magyarországon elsősorban a német nyelvi háttérrel rendelkező s német családnevet viselő személyeket érintették — azonban természetszerűleg őket sem teljes egészében. A hagyományosan német és a más, nem magyar nyelvi hátterű közösségek jó része — a nyelvcsere, a nyelvi és kulturális asszimiláció ellenére, de lényegében természetszerűleg - idegen névvel integrálódott a magyar társadalomba (becslések szerint az első világháború küszöbén a magyar népesség egyharmadáról lehetett szó).48 A meginduló névmagyarosítás azonban messze nem tükrözte a valós nyelvi-kulturális asszimiláció tényleges eredményeit sem. Érdemes tehát közelebbről megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy milyen mértékben volt jellemző a névmagyarosítás e közösségek egyes 4Í> Az eddig tárgyalt össztársadalmi és közösségi tényezőkön kívül természetesen egyéb, egyéni meghatározottságú és jellegű okokat sem hagyhatunk számításon kívül. Az idegenül csengő név szokatlansága miatt kellemetlennek, „csúnyának" tűnhet, használata pedig hétköznapi nehézségekkel is járhat (nehezebb lehet kiejteni, megérteni, leírni, megjegyezni). Egy-egy idegen eredetű név magyarra cserélése így névszépítő szándékot vagy a célszerűség szempontjait is jelentheti, de legalábbis magába foglalhatja. Más kérvények pedig a szóbeliségben már lezajlott névváltozás (mint a közösségi eredetű spontán névmagyarosodás), illetve a nem hivatalos egyéni névhasználat (mint művésznév) tényét igyekezhettek rögzíteni. A dualizmus időszakában azonban ezzel együtt is inkább a külső, társadalmi-ideológiai tényezők szerepét tűnik szükségesnek hangsúlyoznunk, míg a 20. század második felének névmagyarosítást eredményező névváltoztatásaiban (a kérvények rendszeressé és egyértelműbbé váló indoklásaiból is megállapíthatóan) a mindennapok, a magánélet szférájában megnyilvánuló tényezőket látjuk érvényesülni. Ez utóbbiak tanulmányozása is figyelmeztet azonban arra, hogy a korábbi időszakok névmagyarosítását sem szabad csupán ideológiai hátterű, alapú folyamatokként szemlélnünk. (Mindezekre 1. Farkas T.: A magyar hivatalos i. m. 250-256, 287-289; Kozma /.: A hivatalos i. m.) A célszerűség teljesen hétköznapi szempontjainak fontosságát az idegenül hangzó családnevek megváltoztatásában egyébként távoli, de hasonlójellegű vizsgálatok is igazolják. (Vö. pl. Robert Klymasz: The Canadianization of Slavic Surnames. A Study in Language Contact. Names 21. (1963: 4. sz.) 248.) 47 Társadalomtörténeti szempontú áttekintésüket itt lehetséges rövidre fognunk, részletes elemzésüket 1. ugyanis elsősorban Karády Viktor és Kozma István módszeres vizsgálataiban (különösen is: Karády V - Kozma /.: Név és nemzet i. m. 76-105). Itt mi is elősorban ezek megállapításaira alapoztunk. 48 Karády V. - Kozma I. : Név és nemzet i. m. 50-51.
