Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
nyítékát láthattuk az imént Telkes Simon fent említett példáján keresztül. Számottevő, szervezett szeparációs törekvések, etnikai, illetve nemzetiségi vagy éppen nyelvi indíttatású ellenállási mozgalmak ennek megfelelően a magyarországi zsidóság körében a vizsgált korszakban éppúgy nem voltak, mint ahogy a magyarországi németség körében sem alakult ki — egyes kezdeményezések ellenére sem — számottevő, szervezett nemzetiségi mozgalom.4 4 Ezen a ponton alighanem megkísérelhetjük a korábban megfogalmazott részproblémára adandó választ, hogy tehát milyen összefüggés mutatható ki a nyelvi nacionalizmus értékrendszere és a korszak tömeges névmagyarosításai között.4 5 Röviden összefoglalva: 1. Egyfelől láttuk, hogy az érintett, hagyományosan német családnevet viselő közösségek családnévhasználata a korabeli Magyarországon, a nyelvi nacionalizmus térhódításának köszönhetően, normakonfliktust eredményezett. A német családnév (látszólagos) információtartalma révén a) használóját a nemzeti érdekekkel — részben nyelvhasználati szokásaik révén — szembenálló, és éppen ezért stigmatizált német, illetve zsidó közösségekhez kötötte; b) mint idegen nyelvi struktúra a nemzet nyelvi egységét megbontó elemként szemben állt a magyar nemzet nyelvi, nyelvhasználati értékrendjével, s végül c) a családnév nemzeti szimbólumként való értelmezéséből fakadóan viselőjét kvázi a nemzeti társadalmon kívülre helyezte. 2. Másfelől viszont e családnevek viselőinek meghatározó része, mint már említettük, határozott magyar nemzeti identitással rendelkezett, ebből fakadóan maga is a magyar nemzeti érdekeket képviselte és így azonosult a magyar nyelvi nacionalizmus gondolat- és értékrendszerével. 3. Mindebből pedig levonhatjuk azt a következtetést, hogy a névmagyarosítás az adott helyzetben olyan nyelvi viselkedési formát képviselt, mely szimbolikus jelentése révén egyrészt lehetővé tette az érintettek számára magyar nemzeti identitásuk megerősítését és nyilvános megvallását, másrészt pedig lehetőséget kínált számukra a stigmatizált allogén közösségektől való szimbolikus elkülönülésre. Ezáltal elősegítette a nor-44 Más magyarországi nemzeti kisebbségeknél kialakultak azonban a magyarral konkurens nemzetiségi nacionalizmusok. Ezek megléte, valamint az 1848/49-es sikertelen szabadságharc azon tanulsága is, mely szerint egyes nemzetiségek a magyarral szemben felhasználhatók lehetnek, természetesen hozzájárultak a korabeli magyar nacionalizmus gondolatrendszerének továbbformál ás álioz. 45 Az itt tárgyalt családnév-használati kérdések mellett érdemes legalább utalnunk rá, hogy az idegen (gyakran éppen német) tulajdonnevek magyarra változtatása ebben a korszakban - mint arról összességében számos névtani munka beszámol - nem csak a családneveket érinti. Budán például magyar nevet kapnak a korábban (német nyelvű polgárságából adódóan) német nevet viselő dűlők, utcák; majd mikor a századforduló környékén zajló hivatalos helységnévrendezés során minden magyarországi település számára egyedi és egyetlen hivatalos névformát állapítanak meg, ennek meghatározásában is, bár nem fő cél, de jellemző tendencia a magyar formák előnyben részesítése. A 19. század folyamán divatja lesz a nemzeti keresztneveknek is: történelmi nevek felelevenítése, írói névalkotások, idegen utónevek lefordításai és magyarított formái kerülnek használatba. Az álnevek, művésznevek körében a névmagyarosításokhoz teljesen hasonló, csak nem hivatalosan intézett névcserékkel találkozhatunk. S megemlíthetjük azt is, hogy az első magyarországi kereszt- és családnévkönyvek is éppen a személynévanyag magyarságát szolgáló célzattal születtek meg a dualizmus második felében.
