Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
mára is gondosan eljuttatott, négy kiadást megért tanácsadó kiadványt is megjelentetett, hogy a névmagyarosítások ügyét népszerűsítse, illetve, hogy a névváltoztatók számára a névváltoztatáshoz, a megfelelő magyar (hangzású) családnév kiválasztásához segítséget nyújtson.4 1 Telkes Simon névmagyarosítást népszerűsítő kiadványának bevezetője ismét tanulságos arra vonatkozólag, hogy miként tekinthette a korabeli polgári közvélemény — s köztük éppen maguk a névmagyarosítók is — a magyar családnevet a magyar nemzeti egységet szimbolizáló és létrehozó nyelvi eszköznek. Idézzük: „Valamint a keresztség fölvételével válik az ember kereszténynyé és nyer bebocsáttatást a keresztény társadalomba, azonképpen nevének megmagyarosításával, e nemzeti keresztséggel, éri el az idegen nevű magyar ember azt, hogy a magyar társadalomba, a nemzet igazi fiai közé végkép befogadják. Ez a keresztség, ez a hazafiúi hitvallás társadalmi és nemzeti szempontból fontosabb, mint az előbbi, a mely csak keresztnevet ad s a vallásnak szerez híveket, míg a névmagyarosítás a családneveket teszi magyarrá s így növeli egymás iránt való bizalmunkat, egyenlővé válásunkat megkönnyíti, szóval: nemzetünk tömörülésében fontos étikai szerepet visel. [Bekezdés] A magyar név úgyszólván politikai hitvallása a magyar embernek. Kétség nem férhet annak magyarságához, magyar érzelmeihez, kinek a neve magyar [...] A névmagyarosítás hűségeskü, hazafiúi fogadalom. "42 Mai szemmel nézve ezt a jelenséget tehát — Karády és Kozma elemzéseit is követve — azt mondhatjuk, hogy a dualizmus kori Magyarország polgári társadalma képes lehetett a névmagyarosítások kérdésének jelentőségét messze eltúlozni, s azt olyan nemzetpolitikai funkciókkal próbálta felruházni, melyek betöltésére az természetesen alkalmatlan volt. Ahogyan Szekfű Gyula látta Trianon után: a névmagyarosítás e remélt célok eléréséhez illuzórikus eszköz volt csupán.43 Ahhoz, hogy a német családnevet viselő közösségek tömeges névmagyarosításának okaira vonatkozó végső következtetésünket levonhassuk, végezetül szükségesnek, sőt elengedhetetlennek tűnik még az érintett közösségek nemzeti identitására kitérnünk. Fontos ugyanis tudnunk, hogy e közösségek tagjai a korabeli források egyöntetű tanúsága szerint határozott magyar nemzeti identitással rendelkeztek, azaz önmagukat a politikailag egy nemzet szerves részeként, lojális tagjaként határozták meg. Ennek megfelelően maguk is a magyar nemzetnek — immár a nyelvi nacionalizmus ideológiájából fakadó — nyelvi gondolat- és értékrendszerét képviselték. Tulajdonképpen ennek egy bizo-41 Telkes S.: Hogy magyarosítsuk a vezetékneveket? 1897 és 1906 közt 4 kiadásban jelent meg Budapesten. A továbbiakban az általunk használt változat: 2. javított és bővített kiadás. Bp. 1898. -Telkesnek e könyvecskéjét követően még két komolyabb, hasonló célú" kiadvány jelent meg az általunk vizsgált korszak folyamán, mindkettő már az első világháború éveiben (Csányi Gusztáv. A névmagyarosítás szabályai. Bp. 1915; Lengyel Zoltán: Magyar Névkönyv Bp. 1917). E kiadványok tartalma és felépítése meglehetősen hasonló képet mutat: a magyar nevek és a névmagyarosítások történetéről írnak és a névmagyarosítások fontosságáról, a névváltoztatási eljárással kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat ismertetik, valamint a tájékozódást segítő, illetve ajánló jellegű névjegyzékeket közölnek. 42 Telkes S.\ Hogy magyarosítsuk i. m. 3-5 - kiemelés az eredetiben. 43 Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bp. 1989. 330-332.
