Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
kapcsolódóan pedig az antiszemitizmusról, amely — akárcsak egész Európában — Magyarországon is a 19. században kapott új erőre, a század végére pedig — például az Országos Antiszemita Párt létrejöttével — ha viszonylag elszigetelten is, de immár politikai köntösben, programként is jelentkezett. 5.) Német családnevek és a magyar nyelvi nacionalizmus Miután az eddigiekben megvizsgáltuk, hogyan és miért változott a német és/vagy jiddis nyelvi hátterű, német családnevet viselő közösségek társadalmi presztízse a nyelvi nacionalizmus térhódításának köszönhetően a 19. század folyamán Magyarországon, következő lépésben — alapvető célkitűzésünknek megfelelően — azt próbáljuk meg bemutatni, hogy mindezek a nyelvszociológiai, nyelv-szociálpszichológiai jellegű változások mennyiben voltak hatással a szóban forgó közösségek családnév-használatára, a névmagyarosítások számának korábban bemutatott ugrásszerű emelkedésére. A jelenség magyarázatának kulcsát a tulajdonnév, közelebbről pedig a családnév jelentésszerkezetében kell keresnünk. A családnevek — és általában a tulajdonnevek — szemantikai struktúrájára vonatkozóan a szakirodalomban sokféle, egymásnak részben ellentmondó felfogást találunk. A tulajdonnév jelentését pusztán annak azonosító funkciójára leszűkítő felfogásokkal szemben a nevek esetében több jelentéssíkot tűnik lehetségesnek elkülöníteni. Ezek: a) a névvel jelölt egyed azonosítása, illetve másoktól való megkülönböztetése (identifikáció), b) a névadás szemléleti alapja (motiváció), c) a néwiselőre vonatkozó bizonyos információk (információtartalom), d) az adott névhez kapcsolódó legkülönbözőbb asszociációk összessége (konnotáció) és e) a név nyelvi eredete (etimológia).32 E szemantikai komponensek közül kérdésfelvetésünk szempontjából elsősorban a családnév információtartalma tűnik relevánsnak, noha a családnév-változtatások kiváltó okaiként emellett más összetevők is fontos szerepet játszhattak, elsősorban is az akár össztársadalmi szinten is érvényesülő asszociációk, azaz a családnév konnotációja. E két komponens szerepe azért számottevő, mert ezek általában társadalmi értékítéletek alapját képez(het)ik. A családnév megváltoztatásával azonban megváltoz(hat)nak, s e megváltozásuk révén kell és lehet elérni a névváltoztatás lényegi célját: azt, hogy az érintett személy valamilyen szempontból, értelemben előnyösebb nevet szerezzen a maga (és családja) számára. Hogy mit is értünk valójában a családnév információtartalmán, azt jól szemlélteti a következő példa: „Van bizonyos információtartalma a Kovács István névnek is: elárulja, hogy viselője magyar férfi, egy Kovács nevű apának a fia, s valamelyik őse kovácsmesterséget folytatott (a házasságon kívüli születés, örökbefogadás, névváltoztatás eseteit kivéve)".33 Az itt kiemelt zárójeles megszorítás maga is utal arra a nem jelentéktelen körülményre, hogy a család-32 Magyarul erről általában 1. J. Soltész Katalin: A tulajdonnév funckiója és jelentése. Bp. 1979; a családnevekre vonatkozólag pedig Farkas Tamás: A magyar családnévanyag két nagy típusáról. Magyai- Nyelv 99. (2003: 2. sz.) 144-163. 33 J. Soltész K.: A tulajdonnév i. m. 26, kiemelés tőlünk - F. T., M. P
