Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
név információtartalma ambivalens, illetve pusztán látszólagos, bizonyos értelemben félrevezető is lehet. Ez pedig abból adódik, hogy ez az információtartalom — ellentétben például a név identifikációs értékével vagy etimológiájával — a név (névtani értelemben vett) jelentésének nem képezi immanens részét; annak nem állandó, eleve adott alkotóeleme. Valójában ugyanis nem más, mint a nyelvhasználóknak a név jelentésére vonatkozó preteoretikus intuíciója, amely egyébként, miután alapját tanult információk képezik, jelentős egyéni eltéréseket is mutathat. Hogy tehát egy családnév a nyelvhasználó számára milyen információ(ka)t hordoz, azaz milyen szemantikai intuíciót hív elő, az annak függvénye, hogy a használó miféle, a névhez, illetve annak viselőjéhez kapcsolódó feltételezett információknak van birtokában.3 4 Amint a fentebbi idézet is utal rá, a családnév (látszólagos) információkat hordoz(hat) viselőjének apai őséről, annak foglalkozásáról és származásáról — de ugyanígy, valójában közvetve és bizonytalanul, de látszólagosan közvetlenül is — a név viselőjének származásáról is. A családnév információtartalmának azonban része (lehet) ezen kívül a név viselőjének etnikai, nemzeti, illetve nemzetiségi, nyelvi hovatartozására való utalás is.3 5 Ezzel pedig el is érkeztünk a családnév jelentésszerkezetének, közelebbről információtartalmának azon eleméhez, mely a korabeli Magyarország német családnevet viselő polgárainak tömeges névváltoztatásában döntő szerepet játszott. Egy német, illetve német hangzású családnév általában következtetni enged viselőjének német nyelvi hátterére, illetve egy német beszélőközösséghez való tartozására. Ez pedig egy következő lépésben logikusan a név viselőjének német, osztrák vagy svájci származására, nemzeti, illetve nemzetiségi hovatartozására is utalhatna. A német családnevek (látszólagos) információtartalma azonban a korabeli Magyarországon ezekkel az általánosabb érvényű megállapításokkal szemben lényegesen árnyaltabb képet mutat, ami megint csak a családnév információtartalmának variabilitására, kultúra- és helyzetspecifikusságára utal. Egyrészt ugyanis német családneveket Magyarországon II. József rendelete óta nemcsak német (osztrák, svájci), hanem zsidó származású egyének viseltek. Ebben az értelemben tehát a német, illetve német hangzású családnév az általunk vizsgált történelmi helyzetben viselőjének német (osztrák, svájci) származásán túl zsidó származásra is utalhatott. (Ez természetesen nem csupán Magyarországon van így, de itt is általános.) Másrészt a 19. század végi magyarországi polgárságon belül a hagyományosan német beszélőközösségek meghatározó részben már a nyelvcsere előrehaladott, aszimmetrikus, dominánsan magyar nyelvhasználatú kétnyelvűségi stádiumában voltak, vagy éppen már át is estek a nyelvcserén.3 6 Ebből fakadóan a német családnév az adott helyzetben 34 Vö. Gerhard Koß: Die Bedeutung der Eigennamen: Wortbedeutung/Namenbedeutung. In: Namenforschung. Ein internationales Handbuch zur Onomastik. Hrsg. Ernst Eichler - Gerold Hilty - Heinrich Löffler - Hugo Steger - Ladislav Zgusta. Berlin-New York 1995. Band 1. 461. 35 Ez a szerep a gyakorlatban elsősorban a családnév nyelvi karakteréből származik, például német eredetű név német (vagy zsidó) származású személyre enged következtetni. A néwiselő származására azonban az adott családnévnek valamely társadalmi csoporton belüli jellemző volta is utal, így a német nyelvű zsidó („zsidós"), vagy akár az egyébként magyar etimológiájú tipikus cigány családnevek esetében. 36 Vö. Maitz, P: Sozialpsychologie i. m.
