Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565

tizációját22 eredményezte, ezáltal pedig nyelvi konfliktusokhoz vezetett a domináns, tehát a nemzeti nyelvet beszélő közösség és a nem magyar nyelvű közösségek egyes részlegei közt.2 3 Azaz: a domináns, hatalmi pozícióban lévő, illetve megerősödő magyar beszélőközösség és az alárendelt, kisebbségi hely­zetben lévő beszélőközösségek, illetve azok egyes tagjainak a nyelvi, nyelvhasz­nálati normái a fentebb tárgyalt értelemben szembekerülhettek egymással.2 4 Ezt az immár diszharmonikus, nyelvi konfliktussal, illetve konfliktusok­kal terhelt többnyelvűségi helyzetet azonban az elmondottakon túl még egy fontos tényező is tovább mérgesítette. Az ugyanis, hogy a nemzeti ideológia egyik szülőatyja, Herder „Ideen zur Philosophie der Geschichte der Mensch­heit" című művének egyik (tag)mondatában felvillantotta a magyar nyelv halá­lának rémképét. Ez a mondat a 19. századi Magyarországon ismert módon óriá­si visszhangra talált: a korabeli nyelvpolitika és nyelvi tervezés egyik legfonto­sabb hivatkozási pontja lett, és persze erősítette a nem magyar nyelvekkel és változatokkal — mint a nemzet és a nemzeti nyelv egységére leselkedő potenci­ális veszélyforrásokkal — szembeni negatív attitűdöket.25 Úgy tűnik, Herdernek ezen a (tag)mondaton kívül egyébként nem sok konkrét mondanivalója volt a magyarságról.2 6 De ez az egy mondat — és szerző­jének autoritása — elég volt ahhoz, hogy Herder a magyar nemzeti diskurzus egyik fő vonatkozási pontjává, állítása, tehát a magyar nyelv s ezzel a nemzet halálának rémképe pedig annak egyik legfontosabb toposzává váljon - felerősít-22 A 'stigmatizáció' szociálpszichológiai fogalmán itt egy személy társadalmilag vagy csoport -speciflkusan negatívnak minősülő jegyek, azaz olyan tulajdonságok alapján történő kategorizálását értjük, melyek őt társadalmilag diszkreditálják (Lexikon zur Soziologie. Hrsg. Werner Fuchs - Rolf Klima - Rüdiger Lautmann - Ottheim Rammstedt - Hans Wienold. 2. verb. u. erw. Auflage. Opladen 1978. 750). Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy a fogalom ebben az értelmében semmiképpen sem imp­likál szükségszerűen agresszívnek vagy radikálisnak minősíthető attitűdöket a stigmatizált sze­méllyel szemben. 23 A dominancia fogalma itt nem feltétlenül a beszélők számára, illetve az össznépességen belü­li arányára utal, hanem sokkal inkább a közösség által beszélt nyelv státuszára, illetve az adott kö­zösség nyelvi jogaira vonatkozik. A nyelvi konfliktusok pedig mindkét irányban, a magyar és más nemzetiségek részéről egyaránt érvényesültek, bár témánk szempontjából itt az államnyelv oldaláról kiinduló hatásokkal foglalkozunk. Mindemellett természetesen az is elmondható, hogy a német a 20. század közepéig komoly presztízzsel is bír, így például a legfontosabb idegen nyelvnek számít Ma­gyarországon. 24 Neide ezzel kapcsolatban egyenesen azt az álláspontot képviseli, hogy nincs nyelvi kontaktus nyelvi konfliktus nélkül, mely tézis ugyan túlzónak tűnhet, azonban - legalábbis az európai térségben -nézete szerint jelenleg nincs olyan elképzelhető nyelvi kontaktushelyzet, mely ne lenne leírható nyelvi konfliktusként (Peter H. Neide: Language Conflict. In: The Handbook of Sociolinguistics. Ed. Florian Coulmas. Oxford 1997. 292). Mindehhez 1. még Péter Maitz: Sozialpsychologie des Sprachverhaltens. Der deutsch-ungarische Sprachkonflikt in der Habsburgermonarchie. (RGL 256). Tübingen 2005. 1. 2'J A szóban forgó mondat és szövegkörnyezete valójában a következőképp hangzik: „Das einzige Volk, das aus diesem Stamm [dem „finnischen Völkerstamm" - P M.J sich unter die Eroberer gedrängt hat, sind die Ungern oder Madscharen. [...] Da sind sie jetzt unter Slawen, Deutschen, Wlachen und andern Völkern der geringere Teil der Landeseinwohner, und nach Jahrhunderten wird man vielleicht ihre Sprache kaum finden." (L. Johann Gottfried Herder: Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit. In: U5: Werke in zehn Bänden. Band 6. Hrsg. Martin Bollacher. Frankfurt 1989. 688; kiemelés tőlünk - F. T., M. P) 26 Vö. Gal, S.: Linguistic Theories i. m. 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom