Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
Mielőtt azonban figyelmünket a 19. századra fordítanánk, első lépésben szükségesnek tűnik a legfontosabb (nyelv)történeti előzmények legalább rövid felvillantása. 3.) Nyelvi ideológiák és többnyelvűség Mint azt már említettük is, a német-magyar kollektív kétnyelvűségnek a 19. században már több évszázados múltja volt Magyarországon. Tehát már azokban az évszázadokban kialakult és létezett, amikor Magyarország társadalma még feudális jellegű volt. Ezt a társadalmi berendezkedési formát, mint tudjuk, az jellemezte, hogy a modern polgári társadalmakkal ellentétben alapvetően még nem etnikai vagy nyelvi alapokon szerveződött, hanem sokkal inkább dinasztikus, vallási, valamint elsősorban is a szorosabb értelemben vett társadalmi, illetve rendi különbségek mentén. Más szóval: az egyén társas identitását, társadalmi helyzetét nem elsősorban etnikai vagy nyelvi hovatartozása határozta meg, hanem — dinasztikus vagy felekezeti kötődése mellett — elsősorban az a körülmény, hogy a nemesség, a polgárság, vagy épp a jobbágyság soraihoz tartozott.1 9 A különböző beszélőközösségekhez való tartozás ennek megfelelően ezekben az évszázadokban még közel sem járt együtt eleve különböző érdekközösségekhez tartozással - a nyelv tehát még nem volt elsődleges társadalmi marker. Ennek megfelelően az állam sem avatkozott a nyelvhasználat kérdéseibe: intézményes nyelvpolitikáról ezekben az évszázadokban még nem beszélhetünk. Ebben a korszakban ugyanígy — de ettől függetlenül — a családnevek használata sem volt tárgya törvényi szabályozásnak. Miután pedig a családnevek használata hivatalosan még nem volt rögzítve, így e nevek, ha nem is tömegesen, de többé-kevésbé szabadon változhattak még. Mindez együttesen azt mutatja, hogy a közép- és koraújkorban még korántsem jelentett konfliktusforrást a kollektív többnyelvűség. Ez a magyarázata annak, hogy az ebből a korszakból származó források ténylegesen nem is tudósítanak komolyabb, társadalmi méretű etnikai vagy nyelvi konfliktusokról.2 0 Ez a helyzet azonban a 18. század végétől, a felvilágosodás nyomán létrejött új eszmerendszer: a nacionalizmus térhódításával gyökeresen megváltozott. A nacionalizmus ugyanis, mint tudjuk, elsősorban a korszak német gondolkodóinak, különösen pedig J. G. Herder történetfilozófiájának hatására kezdettől fogva szorosan összekapcsolódott a nyelv kérdésével. Európa számos más újonnan szerveződő nemzetéhez hasonlóan Magyarország polgári társadalma is megfogalmazta az 'egy nemzet - egy nyelv' eszményét; létrejött a korabeli nemzeti diskurzus egyik kulcsfogalma: a nemzeti nyelv. Ezt a nemzeti nyelvet Magyarországon is egyre inkább az egységes, kodifikált — illetve részben 19 Vö. Andreas Gardt: Sprachpatriotismus und Sprachnationalismus. Versuch einer historischsystematischen Bestimmung am Beispiel des Deutschen. In: Sprachgeschichte als Kulturgeschichte. Hrsg. Andreas Gardt - Ulrike Haß-Zumkehr - Thorsten Roelcke. Berlin-New York 1999. 90; Niederhauser Emil: A magyarországi asszimiláció problémái. Utószó Pukánszky Béla könyvének új kiadásához. In: Pukánszky Béla: Német polgárság magyar földön. Bp. 2000. 175. 20 Niederhauser E.\ A magyarországi asszimiláció i. m. 175-176.
