Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
Dolgozatunk további részében tehát a fent megfogalmazott alapproblémára, a bemutatott számadatok által jelzett radikális családnév-használati változásokra igyekszünk — a tanulmányunk bevezetőjében megfogalmazottakkal összhangban — nyelvi-ideológiai szempontú magyarázatot keresni. Ennek során azt a kiinduló nézetet képviseljük, hogy a családnév-változtatás — és általában a névhasználat — a társas nyelvi viselkedés egy formája, a névmagyarosítás pedig nem más, mint a vizsgált közösségek asszimilációjának, illetve nyelvcseréjének sajátos kísérő jelensége, ahhoz kapcsolódó aktusa.1 6 A családnév-változtatás esetén ugyanis — Weinreich klasszikus meghatározását alapul véve — nincs másról szó, mint hogy egy közösség a nyelvcsere folyamátának egyik állomásaként a német családnév szokásos használatáról áttér a magyar családnevek használatára.17 A fentebb megfogalmazott alapprobléma komplexitásából fakadóan azonban már pusztán a terjedelmi korlátok miatt sem tekinthetjük a jelen tanulmány keretei közt célunknak a jelenség minden tekintetben kielégítő, koherens magyarázatát; nincs módunk például itt részletesen kitérni arra sem, hogy miért éppen a többszörösen sajátos különállású zsidóság lesz a családnév-változtatások legjellemzőbb csoportjává. Éppen ezért abból a hipotézisből kiindulva, hogy a nyelvi viselkedés, így a nyelvcsere és a névcsere is, meghatározó mértékben nyelvi ideológiák, azaz társadalom- és kultúraspecifikus kollektív nyelvi értékrendszerek függvénye lehet,1 8 a fent megfogalmazott alapproblémát a továbbiakban a következő részproblémára redukáljuk: Milyen szerepet játszott a nyelvi nacionalizmus mint a korszak (egyik) meghatározó nyelvi ideológiája a német és/vagy jiddis nyelvi hátterű magyarországi közösségek e feltűnően nagy számú, társadalmi méretekben jelentkező névmagyarosításaiban? E kérdés felvetését mindenekelőtt az a nyelvészeti antropológiai felismerés motiválja, hogy a nyelvi viselkedés, így a nyelvcsere és a névcsere is, meghatározó mértékben nyelvi ideológiák függvénye lehet. A 'nyelvi ideológia' fogalma alatt pedig azt a kulturálisan meghatározott, morális, társadalmi, ill. politikai értékek mentén megfogalmazódó gondolat- és normarendszert értjük, melyet egy közösség az általa használt és észlelt nyelvi struktúrák és kommunikációs formák igazolására és legitimálására használ. 16 Az általunk vizsgált közösségekben a névmagyarosítás rendszerint a nyelvcsere folyamatának előrehaladott stádiumában, legtöbbször éppen annak szimbolikus lezárásaként következett be. Ez azonban semmi esetre sem tekinthető általános törvényszerűségnek, nem maradéktalanul érvényes például a már említett finnországi névváltoztatások esetében sem. 17 Uriel Weinreich: Languages in Contact. Findings and Problems. New York 1953. 68. 18 A nyelvi ideológiák nyelvi konfliktusokban és általában többnyelvűségi helyzetekben játszott meghatározó szerepét hangsúlyozza — a nyelvészeti antropológia egésze mellett — pl. René Dirven -Martin Pütz (Sprachkonflikt. In: Kontaktlinguistik. Ein internationales Handbuch zeitgenössischer Forschung. Hrsg. Hans Goebl - Peter Hans Neide - Zdenek Stary - Wolfgang Wölck. Berlin-New York. Band 1. 1996. 690), a szociolingvisztikai kétnyelvűség-kutatás és a kontaktlingvisztika idevágó empirikus kutatásainak jelentős része azonban, úgy tűnik, ezt a nézetet, illetve figyelmeztetést jórészt máig sem követi. Minderről 1. Maitz, Péter: The Death of Standard German in Nineteenth-Century Budapest: A Case Study on the Role of Linguistic Ideologies in Language Shift. In: Germanic Language Histories 'from Below' (1700-2000). Eds. Stephan Eispaß — Nils Langer — Joachim Scharloth - Wim Vandenbussche. Berlin-New York 2007. 405^421.
