Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
1848/49-es forradalom és szabadságharc idejének névváltoztatásait, a legtöbb érintett esetében már ekkor is az egykori német nyelvű családnév magyarosításának szándékával találkozhatunk.1 4 Az imént ismertetett tények és adatok alapján így kézenfekvőnek tűnik a következő alapprobléma megfogalmazása: Mivel magyarázható a német és/vagy jiddis nyelvi hátterű magyarországi közösségek e feltűnően nagyszámú, társadalmi méretekben jelentkező névmagyarosítása a vizsgált korszakban? Ez az alapprobléma további elemzéseink kiindulópontjául szolgál, s felvetése legalább három nézőpontból is indokoltnak tűnik. 1. Egyrészt látnunk kell, hogy az általunk vizsgált családnév-változtatási hullám méreteiben és jellegében egészen újszerű jelenség a magyar családnévhasználat történetében. 2. Másrészt az a kérdés is magyarázatra szorul, hogy a korabeli magyar társadalom számos nem magyar családnevet viselő közössége közül a családnév-változtatás miért épp a német családnevet viselő németeket és zsidókat érintette különösen. 3. Harmadrészt pedig az is feltűnő, hogy az általunk vizsgáithoz hasonló tömeges családnév-változtatásra európai összehasonlításban is csak elvétve került sor.l b Jelen tanulmány ugyanakkor annak a nagy horderejű kérdésnek a teljes körű tisztázására, hogy e jelenség ezen formájában miért éppen Magyarországon fordult elő, nyilvánvalóan nem vállalkozhat. 14 Vö.: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság egyik igazgató-választmányi tagja fSzentiványi Zoltán]-. Századunk névváltoztatásai. Helytartósági és miniszteri engedélylyel megváltoztatott nevek gyűjteménye 1800-1893. Bp. 1895. 15-22. 15 A névmagyarosítások arányait messze meghaladó, mozgalomszerű családnév-változtatásra került sor a nálunk jóval kisebb lakossággal bíró Finnországban, ahol csak 1906-7 folyamán 70 ezer embert érintő névváltoztatási kampányra került sor. Az orosz uralom és svéd kulturális befolyás alatt élő, de általánosan kiterjedt családnévhasználattal még nem rendelkező országban a családnév a társadalmi fejlődés velejárója is volt, a finn családnév pedig a nemzeti egység megteremtésének és a finnség személyes felvállalásának fontos eszközévé és szimbólumává vált az éppen általunk is vizsgált korszak folyamán. (Bővebben 1. Paikkala, S.: Se tavallinen i. m.) A cári Oroszországban egyébkéntjóval kisebb arányú volt a névváltoztatási mozgalom, viszont annak történelmi-politikai kontextusa több szempontból is még élesebben tanulmányozható. Ezekben az oroszosítás, az ortodoxia, az antiszemitizmus, majd a világháború idején az erős németellenesség hatásai mutatkoznak meg. (Bővebben 1. Andrew M. Verner: What's in a Name? Of Dog-Killers, Jews and Rasputin. The Slavic Review 53. (1994: 4. sz.) 1046-1070.) Legáltalánosabban azonban - érthető okokból - az európai zsidóság körében találkozunk a 19. századtól több hullámban is tömeges családnév-változtatással, különösen is a német nyelvű országokban: főleg Németországban (1. Bering, D.: Der Name i. m.), de Ausztriában is. (A névváltoztatás itt a kikeresztelkedéshez potenciálisan kapcsolódó, nem pedig a névben jelzett nyelviséget megváltoztató aktus volt, vö. Anna L. Staudacher tanulmányfolyamát az Österreichische Namenforschung 2001 utáni évfolyamainak lapjain.) A politikai hátterű névváltoztatásokra egyébként több országból ismerünk példákat már a koraújkorból is (Robert M. Rennick-. On the Right of Exclusive Possession of a Family Name. Names 42. (1984: 2. sz. ) 139-140), a mozgalomszerűen is szorgalmazott névváltoztatások legmarkánsabb modern kori példáját pedig Izrael állam szolgáltathatja. Területén a családnevek hebraizálása már a brit uralom alatt elkezdődött, a függetlenné válás után pedig kormányzati szinten is bátorítva kapott újabb lendületet, mert megfelelő nemzeti karakterű családnevek viselése a kulturális-nemzeti homogenizálás, illetve az új egység elősegítése eszközének számíthat még - s ez témánk szempontjából korántsem tanulság nélküli - az újabb időkben is. (Bővebben erről 1. Kaganoff, B. C.: A Dictionary i. m. 86-93.)
