Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565
A puszta számadatokat tekintve azt látjuk, hogy míg a 19. század első felében még csak elvétve került sor névváltoztatásokra, addig az 1867 és 1918 közt eltelt mintegy ötven esztendő során már körülbelül 74.500 családnév-változtatási kérelmet hagytak jóvá Magyarországon. A megváltoztatandó családnevek jellege, valamint a névváltoztatási kérelmekhez csatolt személyi adatok és indoklások képet festenek a kérelmezők etnikai, felekezeti, nyelvi hovatartozásáról, s egyúttal a névváltoztatások hátteréről, motivációjáról is. így tehát azt is elárulják, mennyiben érintették a családnév-használati szokások e nagy horderejű változásai az általunk vizsgált, német és/vagy jiddis11 nyelvű, tehát hagyományosan német családnevet viselő közösségeket. Érintettségük szemléltetésére hadd idézzünk a továbbiakban néhány kiragadott, ám az arányokat tekintve reprezentatív százalékos, illetve abszolút számadatot.1 2 Az 1867-ből és 1868-ból rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint e két évben a néwáltoztatók 20%-a zsidó, 52%-a pedig keresztény, német hátterű volt. E közösségeknek a névváltoztatásokban való részvétele az 1894 és 1918 közti negyed században is összességében hasonlóan alakult: ebben az időszakban a zsidóság részvételi aránya — mint már általában — abszolút többségbe került: 56,4%, de a német nevű keresztény vallásúaké is 17,3% volt. E csoportok tagjai kérelmük benyújtásakor döntően német családnevet viseltek, így tehát a német családnevet viselők a vizsgált időszakban a néwáltoztatók mintegy háromnegyedét tették ki, s így az összes néwáltoztatók közt erősen — az összlakosságon belüli hányadukat tekintve pedig különösen — felülreprezentáltak voltak. A fent elmondottak azt mutatják, hogy a korabeli Magyarországon a német és/vagy jiddis nyelvi hátterű közösségekben ugrásszerűen megnőtt a családnév-változtatások száma. De nemcsak a névváltoztatások relatíve magas száma feltűnő, hanem e néwáltoztatások jellege is: ezek szinte kivétel nélkül névmagyarosítást takarnak. Azaz: az érintett közösségek német, illetve német hangzású családnevüket magyar, illetve magyar hangzású családnévre cserélték. így került sor a 19. század folyamán — hogy néhány ismertebb konkrét és prominens példát említsünk — a következő névváltoztatásokra: Hunsdorfer =» Hunfalvy János, Schedel =» Toldy Ferenc, Auffenberg =» Ormai Norbert, Bloch =» Ballagi Mór, Lieb =* Munkácsy Mihály, Steiner =» Simonyi Zsigmond, Bayer =» Bajor Gizi, Herczog => Herczeg Ferenc.13 S ha szemügyre vesszük a magyarországi hivatalos családnév-változtatások első konjunkturális korszakának, az 11 A jiddis nyelvű beszélők pontos, számszerű elkülönítése azért eleve problematikus, mert a 19. századi Magyarországon a jiddist hivatalosan nem tartották számon önálló nyelvként, hanem azt a német nyelvvel azonosították, illetve a német nyelv alá rendelték. Ennek megfelelően a korabeli népszámlálási adatok a jiddis beszélőket a német nyelvű népesség részeként - elkülönítés nélkül -tartották nyilván. 12 A (becsült) adatok forrása: Karády V - Kozma /.: Név és nemzet i. m. 41, 53. 13 A nemzeti tudománnyá váló irodalomtörténet-írás atyja, Toldy Ferenc (hivatalosan végül 1847-ben engedélyezett) névmagyarosítása, annak előtörténete és háttere a maga részletességében fel is van dolgozva: Dávidházi Péter: Egy nemzeti tudomány születése. Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet. Bp. 2004. 315-356.
