Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Farkas Tamás - Maitz Péter: Nyelvi nacionalizmus és német családnevek a 19. századi Magyarországon. A névmagyarosítások nyelvi-ideológiai hátteréről III/565

alá venni. Ezzel együtt kívánjuk szemléltetni azt is, hogy a családnevek használatának bizonyos formái és motivációi — külső, társadalmi és/vagy szociálpszichológiai tényezők mellett — jelentős mértékben a nevek nyelvi felépítésében, szemantikájában és szemiotikájában gyökereznek. Itt is hangsúlyozni kívánjuk, hogy dolgozatunk tárgya rendkívül összetett jelenségkört takar, s e jellegéből fakadóan leírása és magyarázata szükségszerűen komplex és interdiszciplináris megközelítést igényel. Elemzéseink áttételes célja nem utolsó sorban éppen annak bemutatása, hogy 1. egyfelől a hagyományosan a történettudomány és a nyelvészet egyes ágai, a névkutatás, valamint a kisebbségkutatás és részben más tudományterületek szűkebb illetékességi köréhez tartozó problémák vizsgálata a többi diszciplína számára is releváns empirikus és elméleti felismerések lehetőségét hordozza magában; 2. másfelől viszont, különösen az adekvát magyarázatok érdekében, legalább ennyire fontos és szükséges az is, hogy az egyes diszciplínákon belüli tudományos diskurzus se elszigetelten folyjon, hanem más, tárgyának szempontjából releváns szakterületek elméleti, módszertani és empirikus kutatási eredményeinek reflektált és szisztematikus figyelembe vételével, vagy talán még inkább e diskurzusok részeként. A családnév-változtatások kutatása az utóbbi másfél-két évtizedben látszik fellendülni mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban. Azokat a 80-as évek második felének amerikai szakirodalmában olvasható megjegyzéseket, melyek szerint e témakör „a névtudomány egyik legérdekesebb és legkevésbé vizsgált területe", azonban „rendszerszerű vizsgálata gyakorlatilag még nem történt meg", a nemzetközi szakirodalomban olyan nagyszabású monográfiák követték, mint Lapierre franciaországi, Paikkala finn vagy Bering németországi zsidó családnév-változtatásokról írott kötete.2 Magyarországon a témakör kényes volta miatt a fordulat évét követően évtizedekig nemigen születtek ezzel foglalkozó tanulmányok; ezen időszakból jóformán csupán néhány névtani szempontú munkáról van tudomásunk. A rendszerváltás időszakától azonban megélénkült a magyarországi családnév-változtatások kutatása is. Ezek a vizsgálatok jobbára egy település vagy kisebb földrajzi egység, szűkebb időszak, adott társadalmi csoport vagy egy-két kiemelt szempont elemzésére korlátozódtak; kisebb méretű és nem az elsődleges, legteljesebb forrásanyagon alapultak; kutatói pedig alapvetően megmaradtak egyetlen tudományterület keretei között. Más társadalomtörténeti (és helytörténeti érdekeltségű) munkákat is követően a témakör első monografikus hazai feldolgozását Karády Viktornak és Kozma Istvánnak köszönhetjük, emellett pedig — és ettől függetlenül, de később ettől is inspirálva — a néwáltozta-2 Az idézetek forrásai: Arthur Schern Change-ef-Name Petitions of the New York Courts: An Untapped Source in Historical Researches. Names 44. (1986: 3. sz.) 284; Ira Rosenwaike: Leading Surnames among American Jews. Names 48. (1990: 1. sz.) 32. A hivatkozott monográfiák: Nicole Lapierre: Changer de nom. Paris 1995. 388 lap; Sirkka Paikkala: Se tavallinen Virtanen. Suomalaisen sukunimikäytännön modernisoituminen 1850-luvulta vuoteen 1921. Helsinki 2004. 809 lap (utóbbi hazai ismertetései: Nyirkos István: Magyar Nyelvjárások 43. (2005) 149-153; Kovács Ottilia: Névtani Értesítő 28. (2006) 276-279); Dietz Bering: Der Name als Stigma. Antisemitismus im deutschen Alltag 1812-1933. Stuttgart 1987. 567 lap.