Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515

jellemezte a művész és a gyakorlati ember kettőssége,33 ami egyébként olyan klasszikusainkat is, mint Kazinczyt, Kisfaludy Sándort, Kölcseyt, vagy Széche­nyit és a két Wesselényit. Valamennyiükben dolgozott egyfajta elvágyódási szándék onnan, ahol éppen voltak. Olykor mindenki másra vágyott, mint amit éppen csinált. Berzeviczy is amikor hivatalba került, akkor a pest-budai élet forgatagából és unalmából anyjának arról értekezett, hogy legszívesebben csen­des magányban a tudományoknak szentelné magát, de ez az „ábrándom" — mint írta — „túlságosan romantikus ahhoz, hogy ez megvalósítható lehessen".34 Közben a budai szépasszonyhoz fűződő kapcsolata miatt több — anyagi bizton­sággal kecsegtető — jó házasodási lehetőségeket szalasztott el. És ilyenkor ke­serűen ki is fakadt: „Minek nekem feleség? Eletem hátralévő és rövidebb részét tisztes szegénységben fogom leélni. Minek tegyem ki magamat, nejemet és leen­dő gyermekeimet égető létszükségleti gondoknak?"3 5 Igaz, budai szerelmi ka­landjának voltak szép pillanatai, hiszen imádott kínzójától kislánya született, és azzal a gondolattal játszott, hogy hármasban megszöknek a világ gondjai elől.3 6 Végül egyedül tette ezt, amikor visszavonult a családi birtokra. Kakaslomnicon viszont 1795 szeptemberében már valamiféle rezignált bölcses­séggel arról értekezhetett az őt többször is megalázó budai szépasszonynak, hogy a szenvedély „a világ ereje," és maximája: „add meg a szenvedélynek a méltó tárgyat", mert „filozófiám nem nyomja el sem a szívet, sem az értelmet, fejet és szívet párhuzamba állít, miként szerelmet és szabadságot, és erről filo­zófiám szabadon így beszél", pontosabban versel, mely versben a szerelem szi­nonimája a szabadság lett, az ellenttnondást pedig a szerelem és a szeretet hall­gatólagos egysége oldotta fel, valamint az, hogy szíve olyan lett, mint „egy ki­égett vulkán". Egyébként egymást váltó foglalatosságai: „olvasás, írás, gazda­ság, lovaglás, vadászat, zene".3 7 És mindenekelőtt a szolgálat, amiről majdani 33 H. Balázs: Berzeviczy, 110. 34 H. Balázs: Berzeviczy, 139. 35 Állami Levéltár, Lőcse, Szepes Megye Levéltára, 1510. kn. Berzeviczy Gergely levele Hor­váth-Stansith Imrének, 1793. ápr. 16. 36 H. Balázs: Berzeviczy, 214. 37 MOL, P 53 73. cs. 13-14. ff. : Du bist so heiß o Blut! So heiß! was sprudelst du in dieser Schale? Hast du noch Gluth - noch Sonnen Gluth? Zuckt Liebe (Freiheit) noch in deinem Strahle? O Arzt so binde Du Ja nicht mit deiner Binde, Die offene Wunde wieder zu, Denn Liebe (Freiheit) ist der Zeiten größte Sünde. Doch willst Du nimmer heiß O Blut in deinen Adern schießen? Willst frostig, wie gewonnen Eiß Vom todten Fels, in kaltem Maßen fließen? So fließe - fließe nur Niemand wird deine Kälte strafen Denn kalte frostige Natur Schickt sich allein für arme Sklaven. Es scheint hier ein Wiederspruch su liegen, aber es ist keiner. Később Berzeviczy ezt a verset két másik verssel (Gleichheit; Die Tode v. Bürger) rámásolta egy papírlapra, szerzőjét is jelezve: Die Aderlaß v. Schubart Du bist so heiß, o Blut! So heiß, was sprudelst du in dieser irdene Schale? Hast du noch Gluth, noch Sonnen Gluth? Zuckt Freiheit noch in deinem rothen Strahle? O Arzt so binde Du nur schnell mit deiner Binde, Die offene Wunde wieder zu, Denn Freiheit ist des Deutschen größte Sünde. Doch willst Du nimmer heiß O Blut in deinen Adern schießen? Willst, frostig, wie zerschmolzenes Eiß Vom nackten Fels, in kalten Tropfen fließen? So fließe, fließe nur Kein Fürst, wird deine Kalte strafen Denn kalte frostige Natur Schickt sich allein für arme deutsche Sklaven. MOL, P 53 100. CS. Elkeveredett iratok, 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom