Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
apósának vallott: „A megyei közügyeket nem kerülöm el, de nem is keresem. Általában ismerem azokat, de különleges foglalatosságként sem a hivatal, sem bármiféle számítás nem vonz. Nem járok semmi után, nem vágyom semmire, de nem is félek semmitől. Ha a közönségnek szüksége van a munkámra, akkor mindent megteszek, egyetlen vallásom az, hogy embertársamnak szolgáljak, és a köznek, ez lehet, hogy rosszul végződik, mégis rendíthetetlen. De nem hiszem, hogy megéri olyan hivatalt keresni, amelytől visszatart a közszereplés merészségének hiánya. Magamért dolgozom, és történetesen az utókorért, nem olvasgatok, hanem Magyarország alkotmányát tanulmányozom, mely munkát, ha egy éven belül befejezem, örülök."3 8 A munkakörülményekre nem panaszkodhatott Berzeviczy Gergely Kastélya kényelmes volt. Igaz, az éghajlat nem kedvezett reumájának. A harmónia élményét mégis a természet kínálta. „Minden utazás a Kárpátokban számára vallásos áhítattal teljes zarándoklat" - írta egyik önéletrajzában.3 9 Annál is inkább, mert miután unokatestvérét, Teréziát feleségül vette, megtalálta a családi harmóniát is, bár olykor fel-feltámadt benne a hajdani frivolitás, és nyomasztotta az, hogy sokáig egyik gyermeke a másik után halt el. A megtalált harmónia viszont mindennél fontosabb, élmény és valóság. Ezt akarta átvinni a gazdasági, társadalmi és politikai világra is. Kora környező emberi világát akarta harmonikusabbá tenni. A kezdetek biztatóak voltak. 1796 februárjában éppen Sztáray Kristóf bíztatta, amikor arra emlékeztette, amit neki korábban Bécsben mondott, éspedig arra, hogy „a fények, művészetek és a tudomány a városból száműzöttként a paraszti kunyhókba vonulnak, és innen árasztják el fényeikkel az egész világot."4 0 De nemsokára egy másik Sztáráról érkezett francia levél figyelmeztette, hogy nem ismeri eléggé azokat az embereket, akik körében élni kell, „akik művelteknek hiszik magukat, mert idézni tudnak egy cikkelyt birsagialibus, abactionalibus et violentalibus [tehát bírságolásokról, a marhalopásokról és az erőszakosodásokról], (mert íme a nemzeti szabadság és tudomány három nagy oszlopa), és minden új gondolatról azt kiáltják, hogy a jakobinusok levéltárából ered", Franciaországot persze nem ismerik, és azt hiszik, hogy „Aviknyon" (mármin Avignon) Amerikában vagy Polinéziában található. Berzeviczynek viszont európai utazásai után „új nemzetet kell megismernie, amely könnyen sorolható a szamojédek, irokézek, hottentották, kakerlakok stb. közé".41 Berzeviczy Gergely a reformmunkát a gazdasággal kezdte, saját gazdaságával és az országéval. Igaz, 1818-ban — végrendeletében — úgy érezte, hogy tudományos munkái miatt rosszul gazdálkodott, és csak 1809 után, miután végre egyik gyermeke, Titusz életben maradt, erőltette meg magát feleségével együtt, hogy törlesszék adósságaikat és gyarapodjanak.4 2 Valójában alighogy hazatért, piacot akart szerezni saját maga, vidéke és hazája számára. O maga 38 Állami Levéltár, Lőcse, Szepes Megye Levéltára^ 1510. kn., Berzeviczy Gergely levele Horváth-Stansith Imrének, 1795. dec. 12. 39 H. Balázs: Berzeviczy, 231. 40 MOL, P 53 74. cs. Levelek, 14. 41 MOL, P 53 74. cs. Levelek, 13. 42 MOL, P 53 101. cs. 35-38.
