Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
hangsúlyozva, hogy Magyarország államformája soha sem volt abszolút monarchia.4 Viszont az abszolutizmusnak ő is sokat köszönhetett. II. József vallási tolerancia politikájának köszönhette, hogy — önéletrajza szerint — az első evangélikus lehetett, aki a pesti törvényszéken esküdtként gyakorolhatott, a császár személyesen fogadta, elbeszélgetett vele, ami korántsem volt olyan szívélyes, mint később emlékezett rá, viszont sikerült helytartótanácsi gyakornoki állást elnyernie.5 De nem lett odaadó jozefinista. Göttingában korábban — mint diák — egyik dolgozatában a nemesi kiváltságokat védelmezte.6 Aztán 1789 vége felé élesen szembefordult uralkodójával. Berzeviczy pamfletszerű német nyelvű értekezést vetett papírra „Ausztria alapelvei Magyarország kormányzásában".7 Berzeviczy lázadása nem elszigetelt fejlemény. Az ún. jozefinisták is már szembefordultak Józsefetatizmusával. A Magyar Kancellária 1785 elején többszázoldalas felségelőterjesztésben bírálta a császár alkotmányellenességét, és fejtegette az alkotmányos reformok módozatait.8 Berzeviczy részben a kancelláriai programot vitte ki a politikai nyilvánosság elé — elméletileg, mert munkája nem jelent meg. Viszont valósággal hadat üzent az uralkodónak, amikor úgy érvélt, hogy: „Szerződéseink, alaptörvényeink megsemmisítve, semmi sem köt a rombolóhoz" — tehát el lehet szakadni a Habsburg Háztól.9 Igaz, II. József erkölcsi jellemének nemességét és tehetségét elismerte, jó szándékát is, de reformjai következményeit kárhoztatta, még azokat a reformokat is elmarasztalta, amelyekkel alighanem egyetértett. De hát tudjuk, a politikai agitáció erkölcsileg gyakran nem nagyon tiszta, mert a cél számít. A cél viszont nemes, és Berzeviczy tézise időálló: „A történelem tanúsága szerint csak szabad népek körében tapasztalhatunk tartós jólétet és gazdagságot. A zsarnokságban az uralkodó hatalma és csillogása a nép nyomorán alapul. Magyarországnak tehát saját szabadsága fenntartása érdekében szent kötelessége mindent feláldozni" — olvashatjuk a mű fogalmazványában.1 0 1790 áprilisában Berzeviczy már ékes latinságú röpiratában — „Ausztria uralmáról Magyarországon" címmel — már arról értekezett, hogy angol herceget kellene meghívni a magyar trónra, Mátyás király örökébe.1 1 Jellemző, hogy ebben a munkában belső reformokról szó sincs, ha csak Mátyás dicsérete burkoltan nem a reformigény kifejezésre juttatása, míg az „Ausztria alapelvedben a magyar alkotmány hibáit is megemlítette, méghozzá a nemesség adómentességét és „a rendek közötti aránytalan különbséget", viszont azt is jelezte, hogy „a nemzet elfogulatlan tagjai belátják ezeket a fogyatékosságokat, és könnyű 4 H. Balázs: Berzeviczy, 47. 5 H. Balázs: Berzeviczy, 130., 138-139., 230. 6 H. Balázs: Berzeviczy, 105. 7 H. Balázs: Berzeviczy, 317-326. =Több töredékből összeillesztett szöveg. Az értekezés fogalmazvány segíthet néhány kiszakadt és az idézett helyen kipontozott rész rekonstruálásában. 8 Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. Bp., 1982. 9 H. Balázs: Berzeviczy, 325. 10 MOL, P 53 Berezviczy család, 125. cs. 21. sz. 11 A magyar jakobinus mozgalom iratai. A magyar jakobinusok iratai. I. Szerk. Benda Kálmán. Bp., 1957. 92-105.
