Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Font Márta - Sashalmi Endre: Állam, hatalom, ideológia. Tanulmányok az orosz történelem sajátosságairól (Ism.: Makai János) II/493

sorrendben, de a szerzők a szerkesztéskor mindenek előtt az egyes problémák logikai egymásra épülését tekintették elsődleges rendező elvnek. így került a kötet elejére két olyan tanulmány, amely az egész korszakot átfogja; a harmadiktól kezdve azonban az időrend szerint követik egymást. Mindkét történész figyelmet szentel az orosz történelem periodizációjának. Font Márta két tanulmányban is érinti a korszakolást (Állam - államszervezés - kodifikáció; Kijevi örökség a Moszkvai Ruszban?). Az előbbiben az államszervezés kezdetét Vlagyimir fejedelemségének idejére (978/980-1015) teszi, a Kijevi Rusz történetének lezárását viszont többféleképpen is el tudja képzelni. Az általa megadott események: Msztyiszlav fejedelem halála (1132), Kijev elfoglalása és kirablása a vlagyimiri fejedelem csapatai által (1169) és a tatár uralom kezdete (1237-1240). Érdekesség, hogy a Kijevi örökség a Moszkvai Ruszban? c. írásában még korábbi záró dátumot ad meg: 1125-öt, Msztyiszlav apja, Vlagyimir Monomah halálának évét. A magunk részéről az 1125-ös évet korainak tartjuk, mivel források alapján úgy tűnik, hogy a nagy változások csak 1132 után kezdődtek. Az utóbbi tanulmányban szerepel a Moszkvai Rusz időszakának meghatározása is. A szerző ez alatt a széttagoltság egyik szakaszát érti, s létét az önálló Moszkva létrejöttétől a III. Iván hatalomra jutásáig terjedő több mint másfél évszázadra teszi (1300-1462). Az elnevezés azonban nem túl szerencsés. Egyrészt a fenti időszakban nem Moszkva volt az egyetlen központ. Csak a 15. században sikerült vetélytársát, Tvert maga alá gyűrnie. Másrészt a történettudományban félreértéseket eredményezhet, hogyha 1462-ig Moszkvai Ruszról, 1462-től pedig Moszkvai Oroszországról beszélünk. Sashalmi Endre azt a problémát járja körül, hogy az államiság szempontja mennyire lehet alkalmas a szakaszolásra. Megemlíti a politikai központokat szem előtt tartó, hagyományos felosztást: Kijevi Rusz (988-1240), Moszkvai Oroszország (1462-1721), Pétervári Oroszország (1721-1917). Kijevvel kapcsolatban fenntartását hangoztatja, és Font Mártára hivatkozva úgy véli, hogy a város a politikai szerepét a 12. század második felében már elvesztette. A Moszkvai Oroszország -Pétervári Oroszország korszakolást viszont éppen az államfejlődés szempontjából tartja használhatónak. Sashalmi Endre részben az úgynevezett eurázsiai iskola hatására új, a moszkvai területi terjeszkedést szem előtt tartó periodizációt javasol: 1456-1556 (Novgorod függő helyzetbe kényszerítése — Asztrahany elfoglalása), 1556-1654 (Asztrahany elfoglalása — Ukrajna különleges státuszának elismerése), 1654-1725 (Ukrajna belső autonómiájának elismerése - Oroszország első „modernizációja"). Megállapítható, hogy a szerző a hagyományos felosztáshoz képest a Moszkvai Oroszország időszakát részben előbbre hozza, részben további szakaszokra bontja. Periodizációjának kezdő dátuma így eltér a Font Márta által megadottól. Ugyanakkor megfontolandó, hogy abban az esetben, ha a Novgorod helyzetében bekövetkezett változást vesszük alapul, a Moszkvához való csatolás éve (1478) is lehet korszakhatár. Ha a területi növekedés a szempont, megkérdőjelezhető az 1654-es év is, hiszen azt további harcok követték. Az andruszovói béke (1667) értelmében viszont Kijev és a bal parti Ukrajna orosz fennhatóság alatt maradt. További megfontolást érdemlő kérdés a szűkszavúság. Elméleti jellegű tanulmány esetén nincs szükség sok adatra, de annyit azért jó lett volna megjegyezni, hogy 1725 Nagy Péter cár halálának éve. Mindkét szerzőt foglalkoztatja az orosz feudalizmus problematikája is. Ehhez azonban előbb definiálniuk kell a feudalizmus fogalmát. Font Márta Katus László, illetve Marc Bloch megállapítását fogadja el. Eszerint ennek a rendszernek a meghatározó eleme a feudum, a hűbérbirtok, amelyben összekapcsolódik a hűbéri és a földesúri szervezet; de csak akkor jogosult a feudalizmus elnevezés, ha a rendszer mindkét alapintézménye jelen van. Sashalmi Endre a periodizációt tárgyaló írásában (érdekes módon szintén Katus Lászlóra hivatkozva) csak egy szűkebb értelmezést fogad el, s a feudalizmust csak egy hűbériségen alapuló, decentralizált politikai és kormányzati rendszerként értelmezi. A két szerzőnek az orosz feudalizmusról való felfogása viszont teljesen megegyezik. Font Márta csak röviden foglalkozik vele, és megállapítja, hogy „a tatárjárás előtti időben a feudalizmusról egyáltalán nem beszélhetünk" (50. o.). Sashalmi Endre egy teljes tanulmányt is szentel a kérdéskörnek (Létezett-e feudalizmus a Kijevi Ruszban és a moszkvai államban?). Már az első mondatban kifejti, hogy e fogalom nem alkalmazható az orosz történelem leírására, majd négy feudális intézmény (vazallitás, hűbérbirtok, immunitás, bannum) vizsgálatával bizonyítja alapgondolatát. Legfontosabb megállapításai a következők: Vazallitásról a szabad szolgálat elve miatt nem beszélhetünk. A személyi és a dologi elem, tehát a vazallitás és a birtok között nem jött létre jogi kapcsolat, hiszen a birtoklás alapját az allodiális jog képezte: a bojárok és a szabad szolgálók atyai örökbirtokként (votcsinaként) bírták földjeiket. Amikorra viszont teret nyert a feltételhez kötött birtok (pomesztye), a pomescsikok számára a személyi elem meg-