Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Lázs Sándor: A Pozsonyi Kódex írói és műveltségük II/467
olyan, amelyet főként északi területeken, Német-, Lengyel- és Csehországban használtak. Ez az írástípus nem egységes abban, hogy csak maiusculat alkalmaz, gyakran vegyesen használ betűtípusokat. A Pozsonyi Kódex scriptora tehát nem téved, hanem betartja egy írásterület által kialakított szabályokat, amikor a kapitális D helyett unciális D-t használ, vagy a szokásoknak megfelelően az N-nek rendszeresen a tükörképét rajzolta meg.11 4 Ugyanilyen feltűnő a K kivitelezése. A scriptor a félkurzív k öblének vonásait húzta meg a maiuscula i^betű két ága helyett, így aztán a betű az R-re hasonlít.11 5 Az írás még egy fontos jellegzetességet mutat: az I szárán kis bog van: ez is erre az írásra, a korai humanista kapitálisra jellemző.11 6 Jelentős ingadozás az E írásában mutatkozik: a korai humanista kapitálisban ez többnyire epszilon alakú (1), a Pozsonyi Kódex scriptora azonban a klasszikus kapitális E-t választotta az antikizáló címsorban.11 7 (L. Függelék 2. kép) Nem tudjuk, hogy Zantoss litteratus milyen mintákkal rendelkezett, hol sajátította el ezt a korszakban igen modernnek számító írástípust.11 8 Számba kell vennünk tehát a lehetséges előképeket. A korai humanista kapitális — miként azt Mikó Árpád tanulmányából tudjuk11 9 — a magyar epigráfiában12 0 Esztergomban jelenik meg korán, méghozzá Vitéz Jánosnak, a magyar humanizmus atyjának síremlékén.12 1 Jellemző példa még Ernuszt Zsigmond pécsi püspök gyurgyeváci (szentgyörgyvári) címerköve: ezen analógiák mutathatóak ki a Pozsonyi Kódex írásával. A betűtí-114 Arra, hogy mekkora az ingadozás ebben az írástípusban, jó példa a Peer-kódex mesterének az írása. Mint látni fogjuk (122. sz. jegyz.), ő a szabályok szerinti görög í-t használja írásában, de az N-t nem fordítja meg, a D-t pedig a kapitális betűkészletéből veszi. 115 A PK scriptora bastarda szövegben is minusculát használ a k maiusculája helyett a 14v:6 sor elején: „kys karachyony Ewangelyomnak ez keppen walo magyarsaga wagyon". A szövegben a megnagyobbított k jelzi, hogy K-t szándékozott írni. 116 Az I-n kívül az N keresztvonalán, az A transversáján gyakori a kicsiny göb, az A transversája gyakran lefele irányuló ékalakban meg is törik. 11 ' A Peer-kódex mestere viszont jobbára követi a szabályokat. Az I meglehetősen elrajzolt kiöblösödésű, az E mindig 1. Találunk nála párhuzamot Zantoss litteratus K-jára is, viszont ő nem ismeri az unciális D-t, illetve az N-t a megszokott formában írja. 118 Rudolf Michael Kloos: Einführung in die Epigraphik des Mittelalters und der früheren Neuzeit. Darmstadt 1980. 195. - A humanista kapitális 1484 és 1580 között tűnik fel Mainzban, Münchenben és Heidelbergben. Magyarországi elterjedtségéről 1. Várady Zoltán: A Dunántúl középkori kőfeliratain végzett epigráfiai vizsgálatok összegzése. (Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar Tudományos közleményei 5.) Szekszárd 2002. 63-64. 119 E rész megírásánál nagyon sokat segítettek a Mikó Árpáddal folytatott beszélgetések. A tanulmány, amelyet idézek Mikó Árpád: Stílus és felirat. Kőbe vésett, klasszikus- és korai humanista kapitálissal írott feliratok a Mátyás- és Jagelló-kori Magyarországon című munkája. Művészettörténeti Értesítő 54. (2005) 205-244. 120 Furcsának tűnhet föl, hogy irodalomtörténeti tanulmányban epigráfia párhuzamokat hozok fel. A tárgyalt korszak azonban a könyvnyomtatás elteijedésének időszaka, és ekkor kezdődött meg igazából a kísérletezés a különféle írástípusokkal. A könyveket kódexként díszítették, a kódexekbe pedig a könyvnyomtatás elemi kerültek be (Klaus Graf: Retrospektive Tendenzen in der bildenden Kunst vom 14. bis zum 16. Jahrhundert. Kritische Überlegungen aus der Perspektive des Historikers. In: Mundus in inmagine. Bildersprache und Lebenswelten im Mittelalter. Ed. Andrea Löther. München 1996. 411.). 121 A sírkő Vitéz halála (1472) után, de még 1484 előtt készült, 1. Mikó Á: Stílus és felirat i. m. 210-211.
