Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Lázs Sándor: A Pozsonyi Kódex írói és műveltségük II/467
emlegetett imádságok ugyanis csak később, Bécsben kerültek a kéziratba. Másolásuk mögött nem rejlett alkotói szándék, az apácák vallásos érzülete és a helyi körülmények indokolták leírásukat.9 2 Eldönthetetlen, hogy a kódex két első keze, tehát az 1520-ban keletkezett rész írói, mennyiben vettek részt az imakönyv megszerkesztésében, hogy ki választotta ki a korszellemnek megfelelő imádságokat. Mihály deák feladata bizonyára csupán a másolás volt, hiszen ő csak egy imát jegyzett le. AZ kezdőbetűjű scriptor — immár nevezzük nevén: Zantoss litteratus — szerepe már nagyobb, hacsak nem valamelyik apáca irányította munkáját — mit mi után másoljon93 —, díszítései és írói megjegyzése azonban mindenképpen nagy önállóságra mutatnak. A bemutatott szövegek és a bennük felbukkanó íráshibák alapján jellemezhetjük a kódex két íróját. Mihály deák a Jagelló-kor jogtudó értelmiségének alacsonyabb képzettségű tagja lehetett.9 4 Műveltsége, iskolai végzettsége nem különbözött hasonló színtereken tevékenykedő világi társaikétól: középfokú.95 A deák, a dolgok természetéből kikövetkeztethetően, a somlóvásárhelyi hiteleshely egyik alkalmazottja volt. Ezt a vélekedést erősíti, hogy Mihály ortográfiája kancelláriai helyesírás, tehát olyan, amelyet a közigazgatás, azaz a királyi kancellária, és annak helyi hatóságát jelentő hiteleshelyek használtak.9 6 Ez a helyesírás azoknak a rendeknek az irataiban, kódexeiben fordul elő, amelyek rendelkeztek hiteleshellyel.9 7 Mihály litteratus képzettségére egyrészt tevékenységének színteréből tudunk következtetni, tehát abból, hogy műveltsége megfelelt egy kis hiteleshely támasztotta követelményeknek, másrészt abból, hogy milyen hibákat ejtett írásában. Annyi bizonyos, hogy nem volt alapos jártassága sem a latin, sem a már megszilárdult magyar, egyházi szókincsben. Erről árulkodik íráshibája az edesseges ívelek bezelwen9 8 a *békélvén szó helyett.9 9 Az osculando „békélvén" fordítása szokványos a 'békecsók váltás' megjelölésre, mélyen gyökerezett a magyar egyházi szókincsben, több kódexünk is ismeri.10 0 92 Lázs S.: A megkerült Pozsonyi Kódex i. m. 148-159. 93 Elfogadhatatlan az az eszmefuttatás, amelyet a „Szeged reneszánsz kori műveltségé"-ben olvasunk. Bálint Sándor igyekezett Szegedhez kötni a kódexet, és így szegedi lelkiségtörténeti mozzanatokhoz kötötte a kódex egy-egy imájának lejegyzését (i. m. 59-60.). 94 A „deák" meghatározásának alapos összefoglalását 1. Kubinyi A.: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege i. m. 209-211. 95 Kubinyi A.: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege i. m. 214-216. - A hiteleshelyi tevékenységről és az iskolázottságról 1. Miklósy Zoltán: Hiteleshely és iskola a középkorban. Levéltári Közlemények 18-19. (1940-1941) 170-178. 96 A kancelláriai hangjelölés kialakulásáról 1. Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp. 1952. 9-60. 97 A Peer-kódex 5. keze, valamint a Gyöngyösi Kódex, amelynek írói hivatali tevékenységet folytattak. Különös, de a margitszigeti domonkos apácák kódexeinek egy csoportjára is jellemző a kancelláriai helyesírás, vö. Kniezsa I.: Helyesírástörténet i. m. 176-178. 98 PK 2V:8. 99 A latin variánsok: „eos consolando", illetve „eos osculando", 1. Bárdos Gy. József: Szent Brigitta tizenöt imádsága kódexeinkben. Bp. 1903. 31-32. 100 „Bekelesre se i?ien" (latinul: nec veniat ad osculum pacis) — a domonkos Birk-kódex 3a:5.; „bekelkedenek" — Virginia-kódex 9V :8.; „bekelkedwen" — Winkler-kódex 53r :8-9.; „Bekelny" — a premontrei Lányi-kódex (Nyelvemléktár VII. Kiad. Volf György. Bp. 1878. 343:38.).
