Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15-16. században a végrendeletek tükrében II/451
sabb rétegéből származtak. A hagyatékok jelentős része pénzadomány volt, de emellett szerepeltek még ötvösmunkák, ruhaneműk, iparművészeti tárgyak és egyéb értékek.3 Solymosi László Máté ajaki esperes-plébános 1494-ben és Bagics Tamás kállósemjéni mezővárosi polgár 1521-ben kelt testamentumát dolgozta fel. Mindketten tettek adományokat egyházi intézmények javára: Máté összesen 16-nak — ennek felét a pálosok és a ferencesek tették ki —, Bagics Tamás pedig két templomot adományozott meg. Míg Máté főleg pénzadományokat tett, addig Tamás inkább természetbeni juttatást hagyott az egyházakra. Liturgikus tárgyak, természetesen, mindkét esetben feltűntek.4 Lupescu Makó Mária az erdélyi, főként a koldulórendi közösségeknek tett hagyatékokat vizsgálta. A városi környezetből adódóan a hagyományozok a legkülönfélébb társadalmi környezetből származtak és az adományok is igen sokrétűek voltak.5 A pálosoknak juttatott hagyatékokat F. Romhányi Beatrix dolgozta fel a közelmúltban.6 A végrendelkezők itt is széles társadalmi körből kerültek ki: városi polgárok mellett köznemesek, főurak és egyházi személyek is szerepeltek. Az adományok főként pénzösszegek, vagy olyan ingatlanok voltak, amelyeket később az örökösök bizonyos összegért kiválthattak.7 Kubinyi András ötven főúri és nemesi végrendeletet dolgozott fel az 1490 és 1526 közötti időszakból. Természetesen az egyházi intézmények itt is megjelentek: összesen 33 végrendelkező adott valamilyen hagyatékot egyházi testületnek (ebből biztosan 24 ferences, 13 pálos, hat domonkos és két ágostonrendi kolostor volt), plébánia és kápolna két testamentumon kívül mindenütt szerepelt.8 Monasztikus rendiek itt sem jelentek meg, maga a szerző meg is jegyzi: „Feltűnő, hogy akár mágnás, akár nemes a végrendelkező, senki sem hagyományoz valamely monasztikus rend férfikolostorának...".9 A későközépkori városi végrendeletek vizsgálatában Szende Katalin és Majorossy Judit ért el eredményeket. A városokban az örökhagyók a koldulórendi közössé-3 Entz Géza\ Középkori végrendeletek művészeti vonatkozásai. Művészettörténeti Értesítő 2. (1953) 171-175. 4 Solymosi László: Két középkor végi testamentum Szabolcs vármegyéből. In: Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk. Kovács Ágnes. Debrecen 1999. 203-225. 5 Mária, Lupescu Makó: „Item lego..." Gifts for the soul in late medieval Transylvania. Annual of medieval studies at CEU Vol. 7 (2001). 161-185. Az adományok között szerepeltek többek közt: pénzösszegek, liturgikus felszerelések (oltárok, oltárterítők, gyertyák, stb.), teológiai és kánonjogi könyvek, házak, birtokok, halastavak, malmok, stb. Elgondolkodtató, hogy a boszniai püspök és kolozsmonostori apát, Gabriel Polnar a kolozsvári és segesvári domonkosokra hagyott jelentős pénzösszeget (uo. 170.). 6 F. Romhányi Beatrix: „Heremitibus sancti Pauli lego". Közvetlen és közvetett pénzadományok a pálosoknak juttatott hagyatékokban. In: Testis temporum, vita memoriae. Ünnepi tanulmányok Pálóczi Horváth András 65. születésnapjára. Studia Caroliensia 7. (2006: 3-4.) 65-70.; Uő: Pálos gazdálkodás a 15-16. században. Századok 141. (2007) 299-351. 7 A pénzösszeg igen széles skálán mozgott: az 1-5 forinttól egészen a 2000 forintos hagyatékig találunk eseteket. Általában misemondásért vagy építkezésre hagytak közvetlen vagy közvetett pénzadományt, de ezen kívül a legkülönfélébb ingóságokat is örökül hagyhattak: állatot, házberendezést, üres hordót, okleveleket, ötvöstárgyakat, ruhákat (melyeket aztán miseruhává alakíthattak át a szerzetesek), stb. Míg a 15. század elejétől, közepétől a pénzösszegek, addig a 16. századtól inkább az értéktárgyak, jószágok domináltak a testamentumokban, természetesen ez utóbbiakat át lehetett váltani pénzre, 1. F. Romhányi B.: „Heremitibus sancti Pauli lego" i. m. 69. 8 Kubinyi András: Főúri és nemesi végrendeletek a Jagelló-korban. Soproni Szemle 53. (1999) 331-342. 9 Uo.
