Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
leg V3 részének felelt meg.146 Arra, hogy 1 solidus nem 12, hanem csak 6 dénár volt, a korabeli Európában máshol is volt példa, sőt a 14. század második felében már a kölni arányokat is ez a váltóérték jellemezte.14 6 A lovagrendi dénárok tisztasága csak a kölni pénzek felének felelt meg, azaz 7,5 lat (7 lat 9 grän = 468,75%c) volt.147 A Kulmer Handfestében meghatározott pénzláb szerint tehát a dénárok ötvözetének mintegy a fele réz volt, így a lovagrendi dénárok inkább névértékkel bíró pénzek voltak, s nem rendelkeztek komolyabb önértékkel, nemesfémtartalommal. Sokkal kevesebb ezüstöt tartalmaztak, mint amennyi fizetőértékkel bírtak.148 A porosz pénzek relatíve alacsony ezüsttartalma és hosszú forgalmi időtartama elsősorban abból adódott, hogy a porosz területeken nem voltak színes- és nemesfém bányák, a pénzverés alapanyagait importálni kellett. Az 1:2 fémtisztaság és 1:3 súlyarány együttesen a kölni és a porosz dénárok esetében ténylegesen 1:6 értékarányt eredményeztek. A kulmi adománylevélben foglalt 1:5 érték azt jelentette, hogy a Német Lovagrend által megszabott árfolyam mintegy 20%-kal felértékelte a kulmi (porosz) dénárokat a kölnihez képest, míg a kölni pénzt Poroszországban valódi értékéhez mérten 20%-kal alacsonyabb értékben számolták.14 9 A középkorban általános gyakorlat volt, hogy adott területen teljes névértékben többnyire csak a pénzverési jogot gyakorló hatalom pénze forgott, minden más pénz csak valódi értékén alul, bizonyos értékveszteséggel volt forgalomba hozható, az adott ország vagy tartomány törvényei által megszabott beváltási arány alapján.15 0 Annak ellenére, hogy a kulmi kiváltságlevél 1:5 értékben szabta meg a kölni és a porosz dénárok váltási arányát, az 1246. évi elbingi kiváltságlevélben az olvasható, hogy Elbing városában 1 kölni dénár 6 porosz dénárt ért: „A városban a kölni dénárért vagy annak értékéért a saját pénzükből hat rézdénárt adnak" (Tota civitas dabit Coloniensem denarium vei valorem eius ... deque singulis aeris sex denarios proprie monete...).151 A Német Lovagrend tehát megengedte azt, hogy Poroszország akkori legfontosabb tengeri kikötőjében, Elbing városában a kölni és a porosz pénz közötti valós, 1:6 értékarány érvényesüljön, s eltekintett saját dénárainak 20%-os felértékelésétől. Ennek az oka az volt, hogy a lovagrend az 1240-es években súlyos válsághelyzetbe került: a Swantopolk danzigi herceggel 145 Pósán L.: A Német Lovagrend pénzügypolitikája i. m. 53. - Közel hasonló nagyságú és súlyú volt a 13. században a sziléziai hercegek pénze is (0,54 gramm). Erről 1. Gumowski, M.\ Handbuch der polnischen Numismatik i. m. 19. Lübeckben a 13. század közepétől a 14. század közepéig ugyancsak 0,5 gramm volt a dénárok átlagos súlya ('Wilhelm Jesse: Der Wendische Münzverein. Braunschweig 1967. 209.). A lovagrendi dénár a Staufok törzsterületének számító svábföldi Heller méretével is hasonlóságot mutatott, ami 0,55 grammot nyomott (Fengler, H. - Gierow, G. -Unger, W.: Lexikon i. m. 183.). A straßburgi és tübingai dénárok súlya szintén hasonló értékű volt (0,4 és 0,5 gramm), 1. Bernd. Sprenger: Das Geld der Deutschen. Geldgeschichte Deutschlands von den Anfängen bis zur Gegenwart. Paderborn 1995. 71. 146 Markus Bittmann: Kreditwirtschaft und Finanzierungsmethoden. Studien zu den wirtschaftlichen Verhältnissen des Adels im westlichen Bodenseeraum 1300-1500. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 99. Stuttgart 1991. 11. 147 Pósán L.: A Német Lovagrend pénzügypolitikája i. m. 53. 148 Ernst Heimpel: Untersuchungen über den preußischen Pfennig im 13. und 14. Jahrhundert. Zeitschrift für Ostforschung 7. (1958) 235. 149 Pósán L.: A Német Lovagrend pénzügypolitikája i. m. 53. 150 Rómán Bálint: Magyar pénztörténet 1000-1325. Bp. 1916. 413-419. 151 PUB I. 1. 181. sz.
