Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
rendelkezhetett a városi jog hatálya alá nem tartozó ingatlanállománnyal. Ez azt jelentette, hogy a lovagoknak adományozott vagy hagyományozott házak, műhelyek, raktárak, telkek stb. után ugyanúgy kellett a városnak cenzust fizetni, mint korábban.6 4 Miután a városi adó kivetésének alapja általában a városi ingatlan volt, a polgárok elemi érdeke azt diktálta, hogy ez az adó minél több ingatlantulajdonos között kerüljön felosztásra. Ha városi telkek olyanok birtokába kerültek, akik valamilyen okból nem voltak a polgárok közös teherviselésébe bevonhatók, akkor több adó esett egy-egy adóköteles ingatlanra.65 Mind Kulm, mind Thorn város esetében a lovagrendi vár felépítése megelőzte a polgári település kialakulását, ezért a Rend arra is ígéretet tett, hogy a neki adományozott városi ingatlanokhoz hasonló feltételeket fog érvényesíteni a már meglévő rendházaira (váraira) is.66 Az oklevél ezen artikulusa a városi autonómia fontos elvi deklarálása volt ugyan, de tényleges érvényesülését több tényező már a kezdetektől kérdésessé tette. A város határain belül egy megerősített lovagrendi rendház léte már önmagában is a tartományúi- kegyétől tette függővé a városi autonómia kereteinek tiszteletben tartását. Másrészről a Német Lovagrend — mint egyházi testület — nem tartozott a világi bíróság, így a szóban forgó városok joghatóságának illetékessége alá.6 7 A folyami átkelőhelyek, a kompok vagy hidak, melyek kincstári bevételi forrást is jelentettek, a középkorban szintén a tartományúri jogok közé tartoztak.6 8 A kulmi kiváltságlevélben a Német Lovagrend ugyancsak rendelkezett a Visztulán történő átkelés kérdéséről. Az 5. cikely szerint az 1251-ben megújított adománylevélben a Rend a fennhatósága alá vonta a visztulai kompokat, s ezzel együtt a réwám bevételeket. Az eredeti, 1233. évi oklevél még komptartási jogot biztosított Kulm és Thorn városoknak, és őket illette a révpénz is. (Az oklevélben lényegében ez az egyetlen olyan cikkely, ahol konkrétan is szó van arról, hogy az eredeti oklevélhez képest milyen módosítás történt.) Az 1251. évi megújított kiváltságlevél már csak azt engedte meg a két városnak, hogy évi meghatározott összegért bérbe vegyék a lovagrendtől a visztulai átkelők működtetésijogát. A révek (azaz a kompok) feletti felügyeletet a Rend fenntartotta magának, és előírta, hogy tagjai, valamint szolgálói és emberei a révpénz megfizetése nélkül, ingyen vehessék igénybe a kompokat. Amennyiben a városok által bérbe vett kompoknál a révész megtagadná a Rend lovagjainak, tagjainak, embereinek ingyenes átvitelét, büntetésül 4 Schillinget köteles fizetni. A cikkely arról is rendelkezett, hogy a kompok után fizetendő bérleti összeget a városok bírái és tanácsosai, valamint a Rend tagjai közös megegyezéssel állapítsák meg.69 Ez lehetővé tette azt, hogy a bérleti összeget az adott átkelőhely mindenkori forgalmához, azaz jövedelmezőségéhez igazítsák. A 14. századi ada-64 Boockmann, H.: Der Deutsche Orden i. m. 127-128. 65 Fügedi E.: Középkori magyar városprivilégiumok i. m. 272. 66 PUB I. 1. 252. sz. 67 Boockmann, H.: Der Deutsche Orden i. m. 128. 68 Erich Maschke: Die Brücke im Mittelalter. Historische Zeitschrift. 224. (1977) 268. 69 PUB I. 1. 252. sz.
