Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
mester is beavatkozott Kulm bíráskodásába.41 Kulm város legfelső bírósági hatásköre egészen a 15. század utolsó harmadáig megmaradt, amikor szerepét — immár leplezetlenül — a nagymesteri udvari bíróság (Hofgericht) vette át.42 A kulmi kiváltságlevélben ez a bírósági fellebbvitelről szóló 4. cikkely az, amelyik először szól egyértelműen arról, hogy az oklevél nem egyszerűen csak két város privilégiumait tartalmazza, hanem territoriális érvényű szabályozás kíván lenni. A Kulmer Handfeste rendelkezett a Kulm és Thorn városoknak adott földekről, valamint azok haszonvételeiről. Kulm mintegy 300 flamand Hufe^ nagyságú területet kapott Ust falu határától a Visztula folyásirányában haladva egészen a Rense-tóig, majd onnan Rude és Lunawe falvakig. A város határa innen közvetlenül addig az útig tart, amelyik a Szűz Mária szigetig vezet, majd Grobone falu határáig, ahonnan pedig a Browinának nevezett völgyig. Thorn földjeinek határa a kujáviai püspökség határától a Visztula mentén 1 mérföld hosszan és fél mérföld szélességben elterülő területeket foglalta magába.44 A két város határainak megállapítása a városi joghatóság alá tartozó terület kijelölését is jelentette.4 5 Mindkét város polgárait megillették a nekik adományozott erdőkből, rétekből és szántókból származó haszonvételek, kivéve a folyón (azaz a Visztulán) lévő szigeteket és a hódzsákmányt.4 6 A Visztula legfontosabb hajózható folyóként, fő közlekedési útvonalként a kezdetektől kulcsszerepet játszott a lovagrendi területek megszerzésében és későbbi közlekedésében, ezért a szárazföldi utakhoz hasonlóan azt a Német Lovagrend minden szakaszán a saját fennhatósága alatt tartotta, ellenőrzésére pedig a szigetek természetes őrhelyként kínálkoztak.4 7 A hódzsákmánnyal történő rendelkezés jogát a Német Lovagrend szintén fenntartotta a maga számára, feltehetően azért, mert 1233-ban, a hódítások kezdetén, az eredeti adománylevél kiadásakor még ez volt az egyetlen értékesíthető, piacképes terméke a lovagrendi területeknek. A középkorban a hódprém a legértékesebb prémek közé tartozott. 1222-ben Opeln hercege, Kázmér is úgy adományozta el Ujester földjét a breslaui püspöknek, hogy a vizek szabad hasznosítása nem terjedt ki a hód vadászatára.48 A hódvadászat jogának fenntartásában a fő ok azonban nem önmagában az értékes prém eladásában rejlő esetleges haszonszerzés lehetősége volt, hanem sokkal inkább egy értékes „termék" feletti tartományúri rendelkezési jog kinyilvánítása, a territoriális hatalom igényének deklarálása.4 9 Érdekes ugyanakkor, hogy a vizekhez kapcsolódóan a kulmi kiváltságlevél a hódvadászatot megtiltotta, a vidrák vadászatát azonban nem, noha azok prémje is értékesnek számított. (A ha-41 Liber memoriarum Colmensis civitatis 370. sz. 42 Mailek, J.: Das Kulmer Recht im Ordensland i. m. 325. 43 Ennek nagyságára az alábbiakban még visszatérünk. 44 PUB LI. 252. sz. 45 Wilhelm von Brünneck: Zur Geschichte des altpreußischen Jagd- und Fischereirechts. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Germanistische Abteilung. Weimar 1918. 90. 46 PUB I. 1. 252. sz. 41 Pósán László: Halászati jog a középkori Poroszországban. (Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis II. Szerk. Pósán László.) Debrecen 2002. 25. 48 Pfiztner, J.: Besiedlungs-, Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte i. m. 290. 49 von Brünneck, W.: Zur Geschichte des altpreußischen Jagd- und Fischereirechts i. m. 90.
