Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
lászok számára persze a halakkal táplálkozó vidra kártékony állat volt, ezért lehetséges, hogy a lovagrend emiatt nem korlátozta elejtésüket.) A hódvadászat mellett a Német Lovagrend önálló tartományúri hatalmi igényének még egyértelműbb kifejezése a halászattal kapcsolatos rendelkezésekben nyilvánult meg. A középkorban ugyanis a halászat a tartományúri önállósághoz és hatalomhoz fűződő jog volt, ezért halászni csak az ezt engedélyező kiváltságlevél, s az abban rögzített feltételek alapján lehetett. A Német Lovagrend II. Frigyes császár 1226. évi rimini bullájából származtatta tartományúri jogait, s ebben a császár úgy rendelkezett, hogy a folyók és a tengerek használata (azaz halászata) után a Rend tetszése szerint állapíthat meg adókat, úgy, ahogyan azt akarja és hasznosnak véli, mert a porosz földek és vizek minden szolgálattól és járadéktól mentesen a lovagok szabad, kötöttségek nélküli tulajdonát képezik.50 A kulmi kiváltságlevélben a Német Lovagrend egyértelműen rögzítette, hogy a halászóvizek feletti tulajdonjog őt illeti. Thorn és Kulm városok polgárainak, valamint a poroszok ellen hadakozó, és a Visztulánál megtelepedő kereszteseknek az oklevél 12. cikkelyében azonban engedélyezte a halászatot, de csak korlátozottan. Azok, akiknek a birtoka mellet halászatra alkalmas tó vagy folyóvíz volt, saját szükségletre bármilyen eszközzel halászhattak, kivéve a nagyobb halmennyiség kifogására (azaz értékesítésre) is alkalmas, newodnak nevezett nagy hálót: „Mindazonáltal kizárólag saját étkezésre szabadon halászhatnak, kivéve a newodnak nevezett nagy halászhálóval" (Si vero maior fuerit, quocumque instrumento in eo piscari voluerit ad commodum dumtaxat mense sue, preter rete, quod newod dicitur, habeat liberam facultatem).51 Ahogyan Glogau hercegének 1253. évi adománylevele tanúsítja, a hálóval történő halászatot Sziléziában sem engedélyezték.5 2 A Kulmer Handfeste tehát az egyes birtokosoknak, polgároknak csak korlátozott halászati jogot biztosított. A halászathoz igénybe vehető eszköz korlátozása nemcsak a kifogható hal mennyisége szempontjából szabott kereteket, hanem időben is korlátozta a halászatot, mert a newodnak nevezett háló a jég alatti, téli halászatra is alkalmas volt. Ennek hiányában viszont a tél beköszöntével a saját szükségletre történő halászat gyakorlatilag lehetetlenné vált.53 A kiváltságlevél 2. és 3. cikkelye Kulm ésThorn városoknak (s nem az egyes polgároknak) birtokhatáraikon belül a Visztula és a Rense-tó vizében korlátozások nélküli halászatot is engedélyezett.54 Ezeknél a vizeknél a városok vezető testületei dönthettek azok hasznosításáról. A városi piacokon eladásra került édesvízi halak többsége minden bizonnyal ezekből a városi használatú halászó vizekből származtak, ahol a városi magisztrátus engedélyével városi halászok űzhették mesterségüket. A Liber memoriarum Colmensis civitatis számos feljegyzése szól például kulmi halászokról (piscator; 50 PUB I. 1. 56. sz. 51 PUB I. 1. 252. sz. 52 Pfitzner; J.: Besiedlungs-, Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte i. m. 291. 53 Pósán L.: Halászati jog a középkori Poroszországban i. m. 24—25. 54 PUB I. 1. 252. sz.
