Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
ekkorra már elterjedt és természetes volt. A poroszországi városi bíráskodásba tehát — annak ellenére, hogy a Kulmer Handfeste még nem szólt róla — a 13. század utolsó harmadára a szász és magdeburgi (s részben a sziléziai, illetve sváb) jogok recepciójával beépült az ülnökjog, és a Schöffenek intézménye. A Schöffenek kinevezése a városi tanácsok joga lett.36 A peres eljárás szabályozására, a bíróság előtti bizonyításra a kulmi kiváltságlevél 8. cikkelyében van némi utalás, mely szerint az ingatlannal kapcsolatos vitás ügyekben a feleknek tanúkat kell felsorakoztatniuk.3 7 A középkori német keleti kolonizációban általános gyakorlat volt, hogy az alkalmazandó jog anyavárosa, különösen a büntetőjog esetében, egyben fellebbviteli fórummá is vált. Az Elbától keletre fekvő szláv területeken egy újonnan alapított város, amelyik valamelyik német város jogát vette át, fellebbviteli fóruma az országhatáron túl fekvő anyaváros lett. így például a magdeburgi jog alapján létrejött lengyel városoknak Magdeburg jelentette a fellebbviteli bírósági fórumot.38 E gyakorlat alól természetesen kivételek is voltak: Magyarországon például — Zsolnát leszámítva, melynek kiváltsága lehetővé tette, hogy onnan a pereket Teschenbe vigyék tovább — a többi város, akármilyen német városi jog is volt a helyi jog mintája, csak a királyhoz (illetve a korona illetékes tisztségviselőjéhez, a tárnokmesterhez) fellebbezhetett.3 9 Ugyanez érvényesült Poroszországban is. Már a lovagrendi uralom kezdetén, az 1233. évi kulmi kiváltságlevél 4. cikkelyének második része azt rögzítette, hogy a később alapítandó városokban, egész Poroszországban, bármilyen jogi kérdésben, Kulm városajelenti a fellebbviteli fórumot, nem pedig Magdeburg, vagy más német város: „De ha valamilyen kétely támadna a törvényről vagy a jogszolgáltatásról, a kulmi városi tanácsnál érdeklődjenek a vonatkozó cikkelyekről, mert azt akarjuk, hogy a Visztula, Ossa és Drewenz folyók között alapított többi város között Kulm legyen a legfőbb." (Si vero aliquis dubietatis scrumpulus de iure iudiciario vei de iuris iudiciarii sententiis civitatibus emerserit in eisdem, idem articulus a Culmensis civitatis consulibus requiratur, quia eandem civitatem capitalem esse volumus ac digniorem inter alias iam constructas et, si que adhuc infra Wizlam, Ózzam et Driwantzam construentur),40 Az önálló tartományúri hatalom kiépítésére törekvő Német Lovagrend még alig vetette meg a lábát a Visztulánál, máris deklarálta, hogy Kulm legfőbb bírói fórummá nyilvánításával (és a bíróválasztásba, valamint az ítélkezésbe történő beleszólással) végső soron saját magának tartja fenn a legfőbb bírói hatalmat. A Liber memoriarum Colmensis civitatis feljegyzései között olvasható, hogy maga a nagy-36 Emil Steffenhagen-. Deutsche Rechtsquellen in Preussen vom 13-16. Jahrhundert. Leipzig 1875. 96.; Hans Wermbter: Die Verfassung der Städte im Ordensland Preußen. Zeitschrift des Westpreußischen Geschichtsvereins (a továbbiakban: ZWG) 13. (1884) 7-24.; Erlen, P: Europäischer Landesausbau i. m. 180-181. 37 PUB I. 1. 252. sz. 38 Fügedi Erik-, Középkori magyar városprivilégiumok. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok i. m. 288.; Uő: A befogadó: a középkori magyar királyság. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok i. m. 406.; Uő: Városok kialakulása Magyarországon. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok i. m. 333.;. Schmid, H. F.: Das deutsche Recht i. m. 74-76. 39 Fügedi E.: Városok kialakulása i. m. 334. 40 PUB I. 1. 252. sz.