Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
12-13. századi fikció alapján választottak magliknak címert, akkor alighanem alaptalanul feltételezzük, hogy más nemzetségek viszont kötelező érvénnyel ragaszkodtak volna többszáz éves hagyományaikhoz. 5) Társadalomtörténet-írásunk az utóbbi fél évszázadban komoly teret szentelt annak a kérdésnek, hogy azonosíthatóak-e a honfoglalás-kori genusok a 13. század első fele folyamán forrásainkban de genere megnevezéssel feltűnő nemzetségekkel. Gerics József, éppen Györffyvel polemizálva, jogtörténeti alapon cáfolta ennek lehetőségét,15 9 Kristó Gyula szerint pedig az államalapítás korának drasztikus politikai és társadalmi változásai szükségszerűen megbomlasztották a korábbi nemzetségi kereteket, s teret biztosítottak az újak kialakulásához.160 Zsoldos Attila elsősorban a honfoglaláskori és a 13. századi nemzetség eltérő funkcióira és társadalmi szerepére vonatkozó meglátások révén jutott hasonló eredményre.16 1 Amennyiben viszont elfogadjuk, hogy a honfoglalás-kor fiktív vérségi közösségen (totemtudaton) alapuló nemzetségei az államalapítás után felbomlottak, és ezzel többé-kevésbé párhuzamosan a korábbitól gyökeresen eltérő alapon szerveződtek újjá a keresztény államon belül, akkor erősen kérdéses, hogy ilyen körülmények között a pogány eredetmondák megmaradhattak-e kéthárom évszázadon át, a címerek megjelenésének koráig a kollektív tudatban. Véleményünk szerint tömegesen semmiképp. A fenti argumentációval csupán annyi volt a célunk, hogy a honfoglalás-kori totemek és a szittya eredetűnek tartott, késő Árpád-kori nemzetségek címerei közötti kapcsolat általános jellegű, szükségszerű meglétét cáfoljuk; azt természetesen nem állítjuk, hogy kivételes esetekben sem szivároghatott be a nemzetségi heraldikába a pogány totemábrázolások néhány eleme. Az is magától értetődik, hogy ilyen totemszerű elemek — ha csakugyan voltak — kizárólag az ősfoglaló genusok jelvényein fordulhatnak elő; források híján azonban ezzel kapcsolatban minden további elmélkedés üres spekuláció. II.2. A Nagymartoni család címerének eredethistóriája és ennek értelmezése Külön is foglalkoznunk kell a Kézai Simon gestájában, illetve a 14. századi krónikakompozíció anyagában az advena nemzetségek felsorolásába illesztett történettel, amely a Nagymartoni (Martinsdorfi) család eredetét és címerének magyarázatát tartalmazza. A jövevények jegyzéke rendszerint egy-egy nem is túlságosan bőbeszédű mondatot szán az egyes genz/sokra; a Nagymartoniakról ezzel szemben viszonylag terjedelmesen és részletesen értekezik. Rácz György tehát teljes jóggal mutatott rá, hogy akár Ákos mesternek, akár Kézainak tulajdonítjuk végső fokon a Nagymartoniak címerét magyarázó, alighanem fiktív eredethistóriát, az mindenképp nyilvánvaló: a gestaszerző valamiért kiemelten fontosnak tartotta megmagyarázni, hogy miért viselt a hispániai eredetűnek loy Genes J.: Krónikáink néhány i. m. 587-589., vö. Gerics József: A Tátony nemzetségről. Adatok egy krónikahely értelmezéséhez. Történelmi Szemle 9. (1966) 1-24.; Györffy György. Egy krónikahely magyarázatához. Történelmi Szemle 9. (1966) 25-35. 160 Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 45-46. 161 Zsoldos A.: Nemzetségek halála i. m. 384.
