Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
3) Györffy szerint „érdekes, hogy oroszlános címer általában olyan nemzetségekben tűnik fel, amelyek a hét vezértől származtatták magukat. így pl. az Elődtől származó Csák nem, az Ondtól eredő Bor nem, a Gyulától származó Kán nem, az Anonymus által Téténytől (Töhötömtől) származtatott és a Gyulákkal egyeredetűnek mondott Zsombor nem, s talán az Ajtonytól származó Ajtony nem is. Ezeken kívül a Ják és a Kácsik (Kacsics, Katisz) nemben jelentkezik. Anélkül, hogy e kérdés vonatkozásaira kitérnénk, megállapíthatjuk, hogy az oroszlánt ábrázoló címerkép nem vezethető vissza nemzetségi totemre."15b Nehezen hihető, hogy miközben a „szittya" nemzetségfőktől eredeztetett genusok totemjeit a jövevényeknek állítólag teljességgel tilos volt címerként használni, addig a törzsfőktől származtatott, legtekintélyesebb múlttal büszkélkedő nemzetségek szimbólumát, az oroszlánt bárki nyugodtan a pajzsára vehette volna. 4) A honfoglaló vezérektől eredeztetett genusok állítólagos oroszlános címereinek kapcsán egy másik súlyos kétely is felmerülhet Györffy elméletével szemben. Az iménti lista ugyanis — amint arra maga Györffy a Zsombor nem kapcsán utalt is — Anonymus fiktív vezérnévsorán nyugszik: azok a nemzetségek pedig, amelyeket a Névtelen Jegyző az általa felsorolt honfoglaló vezérektől eredeztet, nem származhattak ténylegesen az egykori törzsfőktől. Zsoldos Attila mutatott rá, hogy e genusok Anonymus korában az ország középső régiójában birtokoltak, vagyis ott, ahol az Árpádra és utódaira vonatkoztatott adatai tanúsága szerint a Névtelen Jegyző a fejedelmi törzs honfoglalás-kori szállásterületét lokalizálta. Mivel tudjuk, hogy a Kárpát-medencét megszálló magyarság törzsenként telepedett le, azok a nemzetségek, amelyeket Anonymus által honfoglaló vezérektől eredeztetett, még a fejedelmi törzs távoli rokonságának is több alappal tekinthetők, mint a törzsfők leszármazottainak.1 5 ' Ha mármost egy pillanatra eltekintünk a dolgozatunk első fejezetében meghirdetett szigorú forráskritikai szempontoktól, s a Csák nemzetség 13. századi példákkal adatolható oroszlános címere mellé — Györffy szempontjainak megfelelően — felsorakoztatjuk az Ajtony, az Ond és a Zsombor nem állítólag hasonló ábrát mutató szimbólumait is, azt látjuk, hogy Györffy elsősorban olyan nemzetségeknek tulajdonított oroszlánt, amelyek valójában nem honfoglaló vezérektől származtak, ám Anonymus gestájának tanúsága szerint a 12-13. század fordulóján nagyon szerettek volna a törzsfők utódainak tűnni. Mindez tökéletesen illeszkedik Kristó Gyula azon elképzelésébe is, amely szerint a 13. század elejének feltörekvő nemzetségei „offenzív történelemszemlélettel" igyekeztek „birtokba venni a múltat".158 Amennyiben viszont éppen az ország középső régiójának jelentős birtokos nemzetségei esetében valószínűsítjük, hogy 156 Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől i. m. 6. 157 Zsoldos Attila: Nemzetségek halála és születése Szent István korában. In: Szent István és az államalapítás. Szerk. Veszprémy László. (Nemzet és emlékezet) Bp. 2002. 389-390. 158 Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 35.
