Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
II. 1. A totemisztikus eredeztetés cáfolata Györffynek a szittya származású nemzetségek címereit a pogány kori totemekből származtató nézetével magunk öt argumentumra hivatkozva nem értünk egyet: 1) Amellett, hogy osztozunk Bertényi Iván fentebb idézett, kronológiai megfontolásokra alapozott ellenvéleményében, magunk a hazai nemzetségi címerek és az obi-ugor totemjelvények, az úgynevezett tamgák párhuzamba állítását is megkérdőjelezhetőnek tartjuk. A Györffy által is idézett 17. századi vogul és osztják nemzetségi jelek között ugyanis a fenyőfa éppúgy szerepel, mint a különféle madarak és állatok ábrázolása.15 2 A korai magyarországi nemzetségi címerek közt azonban a növényi motívum az advena Rátótok pajzsán is felbukkan, Györffy pedig a növényábrázolásokat a mesteralakokkal és a képzelt állatalakokkal együtt mint a jövevények heraldikájának jellegzetes elemeit tárgyalja. Adódik a kérdés: ha az állatábrázolásokkal kapcsolatban a finnugor örökségnek megfelelően dominált a totemszerű jelleg, akkor a növényi motívumoknál miért nem? 2) Az általunk vizsgált mintákon is feltűnő a sast (vagy legalábbis ragadozómadarat) mutató címerek viszonylag magas aránya, amire egyébként már Györffy is felfigyelt, érvelésében viszont külön nem tért ki a jelenségre.153 Nézetünk szerint a ragadozómadarak feltűnése egyes „szittya" nemzetségek címereiben inkább a múltkeresés „offenzív" igédével1 "4 magyarázható, mint a totemek esetleges továbbélésével. Ha ugyanis áttekintjük az obi-ugor tamgák állatábrázolásait, a kétségkívül meglévő ismétlődések mellett viszonylag nagy változatosságot tapasztalunk: akad köztük, amelyeken nyírfajd, és akad, amelyeken szarvas, hód, vidra, bagoly, coboly vagy medve szerepel. Ehhez mérten akármilyen szűk merítés mellett is meglepő az a monotónia, amelyet a honfoglaló nemzetségfőktől erdeztetett magyar genusok esetében tapasztalunk: a 13. században már adatolhatóan meglévő „szittya" nemzetségi címereken a totemként is értelmezhető állatalakok közül kizárólag a ragadozómadarak (többnyire vélhetően a sas) jelennek meg. Azt aligha feltételezhetjük, hogy szinte mindegyik honfoglaló nemzetség totemje ragadozómadár volt -azt viszont már sokkal inkább, hogy a 13. század elején a pogány múlt szimbólumrendszerét már meglehetősen sablonosan értékelték, s ebben kiemelt hely jutott a ragadozómadarak ábrázolásainak. Ezzel kapcsolatban talán elég arra utalnunk, hogy a 14. században majd a Képes Krónika miniátora Attilának és Árpádnak is turult ábrázoló címert tulajdonított,155 amit Árpád esetében megmagyarázhatunk apja, Álmos fogantatásának mitikus történetével, Attila esetében viszont aligha. 152 Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől i. m. 4-5. oldalak közötti táblák. 153 Uo. 4. 154 Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 35. 155 Bertényi Iván: Imaginárius heraldika a középkori Magyarországon. Levéltári Szemle 37. (1987: 3. sz.) 16.; Uő: A Képes Krónika mint címereskönyv. Századok 129. (1995) 1053-1062.
