Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
zetség azonos törzsből kiinduló két ága tudhatólag már all. század közepén elvált egymástól: hiszen 1075-ben a garamszentbenedeki apátság birtokszomszédai között már szerepelt a Becse-Gergelyek névadó ősapjaként azonosítható Becse és a Dorozsmák ősének vélt Druzsba.148 Ez utóbbi adat jelenti egyszersmind a két nemzetségnév kialakulásának terminus post quemjét is. A két genus rokonságának a 13. században még élő emlékezete régebbi korokba nyúlik vissza, mint neveik kialakulása: magunk tehát úgy véljük, hogy névtani alapon nem lehet egyértelműen megcáfolni Györffy elméletét. Amikor Kubinyi András 1995-ben, Karácsonyi János A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig című művének reprint kiadása számára írott utószavában áttekintette a témára vonatkozó szakirodalmat, részletesen kitért Györffy eredményeire, köztünk a nemzetségi címerekkel kapcsolatos elméletre és annak utóéletére is. Tanulmányában elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a Kán nemzetség és Szalóki család címereinek Györffynél szereplő rekonstrukciója hibás; ugyanakkor a Becse-Gergelyek és a Dorozsmák fentebb általunk is idézett példáját annak bizonyítékaként hozta fel, hogy egyes nemzetségek igenis megőrizhették származásuk emlékét az Árpád-kor elejétől a végéig. A honfoglaló nemzetségeknek a 13. századig való organikus továbbélését feltételező nézet mellett és azzal szemben felhozható heraldikai érvek elővezetése után Kubinyi joggal jelentette ki, hogy „jelenlegi tudomásunk szerint a nemzetségi címerek alapján sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet a Györffy-féle feltevést."149 Bertényi Iván, mint arról dolgozatunk elején már említést tettünk, elsősorban azért tartotta problematikusnak a nemzetségi címereket a pogány kor totemjeiből levezető elképzelést, mert „a rendelkezésünkre álló XIII-XIV századi címereket megalapozatlanul, hiteles bizonyítékként szolgáló forrásokra való hivatkozás nélkül vetíti vissza a korábbi korszakokra."15 0 Legújabban Rácz György foglalkozott a nemzetségi címerek eredetével, s Kézai Simon gestájának a Nagymartoniak (Martinsdorfîak) származását és címerét tárgyaló 91. fejezete alapján megfontolásra érdemes argumentumokat hozott fel Györffy koncepciója mellett.151 Magunk az alábbiakban előbb azokat az érveinket fejtjük ki, amelyek miatt nem tartjuk valószínűnek, hogy a nemzetségi címereket a totemekből vezethetnénk le. Ezt követően a Nagymartoniak heraldikai jelvényének Kézainál és a 14. századi krónikakompozícióban is szereplő terjedelmes leírásának lehetséges magyarázatára térünk ki. Végül pedig megpróbálunk új választ adni arra a kérdésre, hogy miből adódhat a 13. században igazolhatóan létező nemzetségi címerek mintegy háromnegyedénél kimutatható, ám általános érvényűnek semmiképp sem mondható tendencia: miért vonzódnak a jövevény nemzetségek jobban a mesteralakokhoz, és miért választanak a honfoglaló ősöktől eredeztetett genusok inkább állatábrázolást címerkép gyanánt. 148 DHA I. 216.; Györffy Gy. : A magyar nemzetségtől i. m. 5. (29. jegyz.). 149 Kubinyi A.: Gondolatok i. m. 1414. 150 Bertényi /.: Magyar címertan i. m. 104.; vö. Hlatky M.: A magyar gyűrű i. m. 11-12. 151 Rácz Gy.: A jövevények címerhasználata i. m. 599-604.
