Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
dal megelőző) időkbe, hogy a közbeeső periódusból semmiféle forrással nem tudta igazolni elméletét.1 5 Dolgozatunk célja először is az, hogy a rendelkezésre álló forrásbázis (és azon belül kiemelten az Árpád-korból fennmaradt heraldikai ábrázolások) számbavétele révén megvizsgáljuk: az ősfoglaló nemzetségek vajon csakugyan kizárólag állatalakot viseltek-e korai címereikben, a jövevények pedig tényleg tartózkodtak-e efféle jelképet választani. Ezt követően pedig a Györffy elmélete mellett és ellene szóló érveket mérlegre téve megkísérlünk a totemisztikus eredet tézise helyett más lehetséges magyarázatot nyújtani a korai magyarországi nemzetségi címerek motívumainak ha nem is törvényszerűen érvényesülő, de kétségkívül meglévő szabályosságaira. I. A nemzetségi címerek vizsgálata A „nemzetségi címer" fogalmán magunk olyan, heraldikai jellegű szimbólumot értünk, amelyet valamely hazai nemzetség tagjai módosítások nélkül vagy csekély módosításokkal, a sajátjukként használtak a nemzetségek tényleges létezésének korában.1 6 A nemzetségi címert tehát heraldikai szimbólumként definiáljuk, ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag pajzs formájú ábrákat tekintetnénk címernek. Éppen ellenkezőleg: egyfelől ugyanis a középkori pecséteken számos esetben szerepelnek bizonyíthatóan címerszerű elemek pajzs nélkül, egyszerűen a pecsétmezőbe helyezve; másfelől — mint arra dolgozatunk bevezetőjében is láttunk példát — a címermotívum másutt, például zászlón is felbukkanhat, nyilván szintén nem pajzsszerű keretbe foglaltan. A nemzetségi címert az adott genus tagjai módosítások nélkül vagy csekély módosításokkal is használhatják: ez utóbbi esetben az elsődleges címerábra változatlan marad, mellette azonban egy vagy több mellékalak jelenik meg (például a Hahót nembéliek pecsétjein). Kérdés először is, hogy van-e egyáltalán értelme a nemzetségi címer fogalmának, s nem lenne-e helyesebb családi címerekről beszélni már a 13-14. században is.17 A nemzetségi keretek Magyarországon már a 13. században is bomlófélben voltak: a nemzetség mint olyan — az egyes genusok ágakra szakadásával és a közös nemzetségi vagyon felosztásával — többnyire a 14. század második felére szűnt meg valós birtokközösséget jelenteni, de egyes esetekben — épp a legjelentősebb nemzetségeknél — ez a folyamat már a 13. században lezajlott.1 8 Tudjuk azonban, hogy a nemesek ennek ellenére a későbbi középkorban 15 Bertényi, /.: L'apparition i. m. 47.; Uő: Magyar címertan i. m. 104. 16 Varjú Elemér ekképp határozta meg ugyanezt a fogalmat: „Nemzetségi czímerek elnevezése alatt olyan czímereket értünk, amelyeket a nemzetségi kapcsolat fennállása és ismerete korában, tehát a XIII-XIV században a nemzetségek egyes tagjai felvettek, s a melyek azután az illető nemzetségek közös jelvényeivé váltak." (Csoma József, Magyar nemzetségi czímerek. [Ismertetés.] Turul 24. [1904] 92.). Definícióját azért nem vehettük át, mert annak egyik lényegi eleme — a nemzetségi címerek kialakulására vonatkozó részlet — nem tudományos bizonyosság, hanem feltételezés, ráadásul éppen olyasmivel kapcsolatban, amit jelen dolgozatunkban vizsgálunk. 17 Vö. Rácz György: Az Ákos nemzetség címere. Turul 67. (1995) 12-13. 18 G. Bolla Ilona: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio historica 1. (1957) 92-93.; Kristó Gyula-. A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 149.
