Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
sabban a nemzetség trencséni ágából való11 Máté fia Péter) zászlaján látható állatalakot általánosságban mint a vitézség szimbólumát említi: „.. .mikor ugyanezen legkedvesebb atyánk az országának határvidékét ért jogsértések elhárítása végett Bulgária ellen támadást intézett [ti. István ifjabb király, 1266 nyarán - K.T.], ugyanezen Péter mester, mint a kiváló vitézségû oroszlán, amelynek jelvényét zászlaján viselte, félretéve a fenyegető halál félelmét, a bolgárok ellenséges hadsorában hadakozván csodálatos győzelmet aratott".12 A többi magyarországi nemzetség korai címerének eredetével vagy jelentésével kapcsolatban semmiféle adattal nem rendelkezünk. Kialakulásuk folyamatának és szabályszerűségeinek rekonstruálására Györffy György tett kísérletet 1958-ban a Századok hasábjain, majd 1959-ben saját kötetében közzétett, nagyhatású és más vonatkozásban is gyakran idézett tanulmányában.1 3 A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora mindenekelőtt arra a különbségre figyelt fel, amely a honfoglaló nemzetségfőktől eredeztetett magyar genusok címerképei és a Nyugat-Európából érkezett lovagoktól származtatott jövevény-nemzetségek pajzsain látható elemek között vélt felfedezni: az előbbieken ugyanis megállapítása szerint rendre állatokat láthatunk, míg az utóbbiakon mesteralakokat (azaz geometrikus ábrázolásokat), növényeket és képzelt lényeket (például: sárkányt). Györffy a különbséget azzal magyarázta, hogy a szittya eredetű nemzetségek címereik fő motívumául a pogány korban totemként tisztelt mitikus őseiket választották, míg az advenáktól származók a kereszténység és a lovagi kultúra kedvelt jelképeit használták. Noha a fenti tézis immár csaknem fél évszázada megfogalmazódott, a címertani kutatás részéről mindezidáig sem teljeskörű befogadása nem történt meg, sem részletes cáfolatára nem került sor, s további elméletek sem születtek, amelyek esetleg korrigálhatták vagy felválthatták volna a preheraldikus totemek és a 13. századi nemzetségi címerek organikus rokonságát feltételező nézetet. Vajay Szabolcs mindennémű kritikai mérlegelés nélkül, lényegében automatikusan fogadta el a tetszetős teóriát.14 Bertényi Iván ezzel szemben módszertani szempontból aggályosnak minősítette, hogy Györffy a 13-14. századnál előbb nem adatolható nemzetségi címereket úgy vetítette vissza mintegy két-háromszáz évvel korábbi (vagyis a címerhasználat nyugat-európai kialakulását nagyjából másfél évszázad-11 Azt, hogy az egyes személyek egy-egy nemzetség mely ágából származnak, itt és a továbbiakban Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek i. m.; ill. Engel Pál: Középkori magyar genealógia. In: Uő: Magyar középkori adattár. CD-ROM. Bp. 2001. alapján határozzuk meg. 12 cum idem karissimus pater noster in Bulgáriám pro pulsandis iniuriis confinii regni sui insultum facérét, idem magister Petrus, ut leo fortissimus, cuius et indicia gessit in vexillo, postposito timoré mortis imminentis in adversa Bulgarorum acie militans victoriam mirificam reportavit - Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 689. (Árpádkori új okmánytár. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I-XII. Pest-Bp. 1860-1874. [reprint: Pápa 2001-2003.] — a továbbiakban: ÁÚO — IX. 71.; keltezésére 1. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I-II/4. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. [a továbbiakban: RA] II/2-3. 2477. sz.). 13 Györffy György. A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig I—II. Századok 92. (1958) 12-87, 565-615, kötetben 1. Uő: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. 1-126. (ez utóbbi oldalszámaira hivatkozunk); különösen: 1-6. 14 Szabolcs de Vajay: L'héraldique hongroise. Archives Héraldiques Suisses 74. (1960) 2.; Uő: Jalons pour l'étude de l'héraldique. L'héraldique hongroise. I. Archivum Heraldicum 75. (1961) 3.
