Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
nagyon ritkán jelennek meg a forrásokban; ezek kimondottan reprezentatív és nagyon nemes lovak voltak.5 3 Összehasonlítva Ezekkel az árakkal összehasonlítva világlik ki igazán, milyen magas összeg volt az a 200 márka, amelyet IV László király volt hajlandó fizetni egy lóért! A legjárhatóbb út egy ló valódi értékének a megállapítására, ha összehasonlítjuk más dolgok árával, például más állatokéval. 1462-ben a Nyulak-szigeti apácáktól különböző állatokat loptak el: lovakat, teheneket és ökröket különböző értékben, 8 drágább ökröt, darabját 3 forintért és 300 szántó ökröt 2 forintért, 4 tehenet 3 forintért és 400 olcsóbbat 2 forintért. Elveszítettek még két lovat is, melyeket 8 forintra becsültek, vagyis egyenként 4 forintot értek, és még további 36 lovat 300 forint értékben, ami mintegy 8,3 forintot jelent állatonként.5 4 Egy-két forint egy tehénért vagy ökörért abban az időben szokványos árnak számított, bár néha 7 forintra is felkúszott az ár.5 5 Egy kifejlett disznóért egy forintot fizettek.5 6 Ha tehát egy igazán drága ló a 15. században 100 forintba került, tulajdonosa ezért az árért vehetett volna 30-50 tehenet vagy ökröt, 100 sertést vagy több mint 20 olcsóbb lovat. Abban az esetben, ha egy középkori magyarországi lakos ingatlanvételen gondolkodott, egy drága ló áráért (100-200 forint) vehetett volna néhány nemesi kúriát, egy egész falut, vagy kőházat Pozsonyban; az utóbbi például 1409-ben 150 forintba került.5 7 Némely esetben a lovak fizetőeszközül is szolgáltak: amikor 1453-ban a Rozgonyiak vissza akarták szerezni Eleskő várát, melyet a polgárháború alatt az ellenség elfoglalt, az üzlet 700 forintba és 10 lóba került. Grumbergi János malackai birtokát (Pozsony m., ma: Malacky, Szlovákia) 1459-ben 300 bécsi denármárkáért és egy 20 forintot értékű lóért adta el.58 Más esetben egy lakatlan birtokot lehetett vásárolni egy lóért, íjért és tegezért (pro uno equo et uno arcú ac una faretra).59 A lovak néha a legértékesebb dolog — az emberi élet — fizetőeszközéül is szolgáltak. A középkori magyar jogban létezett egy „ősrégi, dicséretre méltó szokás", mely szerint a perben állók kibékülhettek. Akkor is, ha a bíró már meghozta a döntést, az elítélt nemes kivásárolhatta bűnét kárpótlás kifezetésével, ha ebbe a sértett fél is beleegyezett. Ez a „vérdíj' volt a homagium, amelyet eredetileg csak gyilkosság esetén használtak. A gyilkos kifizetett a gyászolóknak egy bizonyos összeget, amely a megölt személy társadalmi helyzetétől függött. Később már a homagium szó kártérítést is jelentett különböző bűncselekményekben, mely vagy pénzösszeg volt, vagy a vétségnek megfelelő bir-53 Kazimierz Wilinski: Ceny koni w Polsce sredniowiecznej. Acta universitatis Losziensis. Zeszyty naukowe Uniwersytetu Lódzkiego. Nauki humanysztyczno-spoleczne. Séria I. zeszyt 57. 1979. 75-110. 54 DL 15 752. 55 Pl. 1435: Haus, Hof- und Staatsarchiv Wien, Erdödy D 528., de a Tripartitum szerint is egy egészséges ökör 1 márkába került, tehát 4 forintba, két tehén borjú nélkül vagy egy tehén borjával szintén 1 márka, azaz 4 forint volt. Tehén hét forintért Bártfa városának számadásaiban szerepel, 1. Bártfa szabad királyi város levéltára I. 1319-1526. Összeáll. Iványi Béla. Bp. 1910. (a továbbiakban: Bártfa) 286. 56 DL 57 479. 57 Slovensky národny archív Bratislava, Brat. kap. HM, C. 14, F. 15 B n. 17. 58 DL 15 376. 59 DL 36 390.