Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
tok. A homagium nagysága különböző mértékű volt és több tényezőtől függött: a károsult társadalmi helyzetétől, a bűncselekmény súlyától, és főleg a két fél megegyezésétől, melyet gyakran úgynevezett békebírák segítettek tető alá hozni. A fizetség egy része lóval is törleszthető volt, amint az egy esetben meg is történt 1439-ben: a bűnösnek 100 forint és 1 ezüstmárka mellé még egy jó lovat is kellett adnia (equum nominatum seu notabilem), hogy megváltsa magát az elkövetett gyilkosságok terhe alól.6 0 A homagium által reprezentált emberi élet értékének egy ló árával való összehasonlítása számunkra, akik az emberi életet tekintjük a legfőbb értéknek, sokkoló. Néha az emberi élet alig ért annyit, mint egy közönséges ló. Egy „közönséges" ló azonban még egy nemes számára is értékes vagyontárgy lehetett, némely esetben egyetlen vagy legértékesebb tulajdona. Az eladásából szerzett pénzt a legkülönfélébb célra fordíthatták: kezdve a temetésre való viaszvásárlástól,6 1 a nemes fiának iskoláztatásáig bezárólag.6 2 Különleges értéke volt a lovaknak az alacsonyabb származású nemesek, szegény lovagok, zsoldosok, szolgálók és familiárisok számára, akik harci szolgálatokból éltek. Arról, hogy nem egy esetben a lovuk volt a legnagyobb értékük, a következő két eset tanúskodik. 1402 körül a liptói vár várnagya visszaélt helyzetével és gabonát lopott a várból, a vár tulajdonosa nem tudott „szemet hunyni efölött a hitványság fölött", ezért kénytelen volt elkobozni a várnagy lovát és az érte kapott pénzből visszavásárolta a hiányzó tartalékot.6 3 Némileg különbözött ettől egy másik familiáris sorsa, aki urától pénzt kapott, hogy azzal harcba vonuljon, a nyugtalan időkben azonban kihasználta a helyzetet és eltűnt a pénzzel. Nem volt azonban szerencséje, mert később véletlenül ura kezei közé került, aki el akarta venni a lovát, hogy visszaszerezze az elveszített pénzt. Végül a bűnös bátyjainak közbenjárására az úr megbocsátott volt familiárisának.6 4 A ló ezekben az esetekben valóban a legértékesebb és legkönnyebben pénzzé tehető dolgok közé tartozott, mellyel a két férfi az adott pillanatban (és lehet, hogy egyébként is) rendelkezett. A lovak valóságos vagyont jelentettek a szegényebb nemesek számára, akiknek évi bevétele 10 forint alatt volt. És leginkább ez volt az a vagyon, amelyet a legkönnyebben lehetett elkobozni. Ebben az összefüggésben flgyelemreméló Mátyás király Decretum maiusának 41. cikkelye 1486-ből, mellyel az uralkodó meg akarta akadályozni a tizedszedők visszaéléseit. A király elrendelte: abban az esetben, ha az adószedő — megalapozatlanul kételkedve abban, hogy paraszt a jogos dézsmát fizeti — feldúlja annak asztagát, 1 forint kártérítést kell fizetnie. Ha megtagadta a kártérítés megfizetését, a paraszt elkobozhatta a lovát. És hogy mindez könnyebb legyen, az adószedés so-60 DL 36 390. 61 A négy csikóért viaszt kellett venni a temetésre - 1199: CD IX/7. 63. 62 így határozott végrendeletében egy bizonyos Jakab nevű nemes is, mielőtt hadjáratba indult 1397 körül. Legidősebb fiára hagyta az összes vásárolt lovát, hogy abból fizesse tanulmányait, ha tanulni akar - ZsO I. 5137. sz. 63 ZsO II/l. 1499. sz, vö. DL 89 627. 64 ZsO IV 663. sz.
