Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
a királynők fehér méneken ültek, míg férjeik más színű lovat választottak maguknak —, valóban tekinthetjük ezt a tisztelet jelének, mellyel a két uralkodó kedveskedett a királynénak, átengedve nekik a fehér lovat, mely rendes körülmények között a királyt illette volna meg. Érdemes röviden kitérni az Ulászló által választott „sárga" vagy „aranyszínű" ló kérdésére. A palomino (másként: izabella) színű lovak — vagyis a sárga hátasok — nagyon értékesek és keresettek voltak, főleg az arisztokrácia köreiben. Valószínűleg azért, mert színük a középkor legcsodáltabb színére, az aranyéra emlékeztetett. A palomino ló nagyon gyakran szerepel középkori képeken, freskókon, könyvekben lévő miniatúrákon, nemegyszer maga a király ül rajta. Ez nemcsak a Magyar Királyságra, hanem más országokra is jellemző volt. A már többször említett Nagy Francia Krónikák illuminált kéziratai egyikében a francia király palomino lovon ül, a cseh király pedig fehér lovon.41 Némelyik képen, amelyen Zsigmond császár és kísérete látható, Zsigmond fehér lovon ül, de legközelebbi emberei, tehát kísérete legmagasabb rangú tagjai, palomino színű lovakon ülnek. A magyar krónikák egyik hőse, a bátor Opos lovag, halványsárga lovon győzte le ellenfelét.42 A sárga lovak írásos forrásokban is előfordulnak; ezekben „fakó"-nak nevezték őket (flaveus, gilvus), vagy sáfrányszínűnek, sáfránysárgának (szár). A sárga lótól megkülönböztetendő a „sző" (oklevelekben: zew, zeu). Ezeknek ugyanis — ellentétben a palomino lovakkal, amelyeknek világos sörényük és farkuk van — fekete a sörényük és a farkuk. Gyakran úgynevezett szíj-hátuk volt, vagyis fekete sáv húzódott a hátukon. A „sző" egyébként nem kizárólag sárga lehet, a pigmentek mennyisége és elszórtsága alapján megkülönböztetünk sárga, „kék" (azaz szürkés) és fekete fakót. Ezek a színek is megtalálhatók a középkori magyar forrásanyagban. Úgy tűnik, a hátán fekete csíkos fakó szintén a keresett színek közé tartozott. 1393-ban Szerdahelyi Ders Márton két lovának ellopását vizsgálták ki, egy ilyen színű ló kétszáz forintba került, míg a barna vagy sötét (szög) csak negyven forintba.43 Az oklevelekben a leggyakrabban előforduló szín a barna, vagyis a pej (pey), ezt a szót átvette a szlovák és a magyar nyelv is, a barna színű lovakat a mai napig pejnek hívjuk. (Meg kell azonban különböztetni a forrásokban perként említett lovaktól, mert ezzel a szóval a tarka lovakat illették.) A barna legkülönbözőbb árnyalatai léteztek: például vörös, sötét, világos vagy gesztenyepej színek. Szent László egy fehéres lovon lovagolt, lehetséges, hogy úgynevezett „kesely"-en. 44 A lengyel Jagelló 41 A képet publikálta Smahel, F.: Cesta Karla IV i. m. 276. 42 Nam de agmine Salomonis ad predictum militem solus Opus super gilvum equum in lorica cucullata evulsus - Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo open praefuit Emericus Szentpétery. Bp. 1937-1938. (a továbbiakban: SRH) I. 386. 43 ... duos equos dicti magistri Martini condam bani unum videlicet Zyuhatowzo coloris ducentos florenos centenarios valentem, et alium Zugh nominatum quadraginta fl. similiter centenarios valentem - A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb-ágának okmánytára. Codex diplomatics domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vásonkeő I-XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Bp. 1871-1931. (a továbbiakban: Zichy) IV 514. - A „zyuhatowzo", azaz szíj-hátú is „sző", vagyis fakó, fekete sávval a hátán, 1. MOSz 923, 936. 44 A 14. századi krónikaszerkesztés leírja egy kun üldözésének eseténél, aki a lován „elhurcolt egy gyönyörű magyar lányt", hogy László lovának neve „Zug" volt (SRH I. 368.), aminek jelentése
