Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
Ulászló a grünwaldi csata előtt 1410-ben, átült egy vörös lóra, amelynek egy nem feltűnő csillag volt a homlokán. Ez egy herélt ló volt, ahogy a krónikás írta, „lovak ezrei közül kiválasztott".4 5 A király számára ebben az esetben a minőség, és nem a szín alapján választottak lovat, ami jó döntés volt. Az oklevelekben további színekkel találkozhatunk még. Például Zsigmond herceg (a leendő lengyel király) budai tartózkodása alatt a kocsijába csak szürke lovakat fogatott. Amikor valamelyik megbetegedett vagy elpusztult, újat vettek, persze ismét szürkét. Meglepő módon, királyi körökben kedvelték a szürke lovakat is. IV (Kun) László 1281-ben Háj (Gay, utóbb: Turócliget, ma Háj, Szlovákia) falut ajándékozta Péter ispánnak egy tarka lóért, amelyet Péter készségesen átengedett királyának. Kun László, aki arról volt híres, hogy több időt töltött nyeregben, mint a királyi trónon királyi kötelezettségei teljesítésével, minden bizonnyal értékelni tudott egy jó lovat, ezért nincs okunk kételkedni abban, hogy — miként a király oklevele fogalmaz — az állat valóban „nagyértékű, királyi felséghez méltó ló" volt.46 Péter ispán így tarkájának köszönhetően a Háji nemesi család alapítója lett. A ló értéke ebben az esetben egy faluval volt egyenértékű. IV László lóimádata — még az akkori viszonyokhoz képest is — rendkívülinek mondható volt. Az uralkodó képes volt egy lóért, amelyet kinézett magának és amelyre vágyott, bármilyen árat megfizetni. Egy pillantás a lovak akkori árainak viszonyaira meggyőzően tanúskodik arról, hogy a király a korban szokásos ár többszörösét fizette ki alkalomadtán egy-egy lóért. A 13. században a lovak ára 5 és 10 márka között mozgott (igaz, 5 márkáért csak az olcsóbbak keltek el) az átlagos ára 10 márka lehetett: ennyibe kerültek a lovak „az egész királyság területén".4 7 IV László mégis képes volt 100 vagy 200 ezüstmárkát is megadni értük. Hozzá kell tenni azonban, hogy az uralkodónak általában nem állt rendelkezésére a szükséges pénz, ezért birtokadománnyal fizetett, mint az említett a tarka ló esetében Péter ispánnak. 1281-ben a király egy másik nemestől kapott „vörös színű" lóért (equum rubri coloris) képes volt a hiheten 200 ezüstmárka árat megfizetni. Mivel pénze nem volt, cserébe adta a Zólyom megyében található Németi (Nempti) falut.48 Két évvel később Pous ispán két „királyi felséghez méltó" jó lóért és 50 szelidítetlen kancáért megkapta a királyi „szőke" ('subalbus'). Minden kép és freskó, amelyek a kun elleni harc kedvelt jelenetét megörökítik, ilyen színű lovon ábrázolja Lászlót. Szamota a „Zug" szót úgy fordítja: 'szög' ('fuscus, brunus, subniger') — mégpedig ebben a konkrét esetben is —, tehát 'vörös, barna, sötét' értelemben (MOSz 935.), ami nem felel meg az ikonográfiái hagyománynak, ezért ezzel az interpretációval nem lehet egyetérteni. A „szőke" és a „szög" szavak annyira hasonlóak, hogy a krónikabeli „zug" elméletileg bármelyikre vonatkozhat a kettő közül. 45 Mutató deinde equo, spadonem fortém et robustum, ex millibus electum, coloris subrufi, alias czisawy exiguam, tenuemque habentem in fronté calvitiem, conscendit - Joannis Dhigossii seu longini canonici Cracoviensis Históriáé Polonicae Libri XII. Tom. IV Libri XI. Cracoviae 1877. 48. • 4 6 ... donatione, seu traditione cuiusdam equi Seco coloris, alti pretii, quem regiae aptum et congruum maiestati ab eodem recepimus, ipso eodem nostrae voluntati et petitioni in traditione ipsius equi omni liberalitate fideliter occurente - CD V/3. 75. 47 ... et pro quatuor electis equis, qui in regno noti erant quadraginta marcas argenti solvere teneretur - DL 38 667. 48 ÁÚO IX. 296.
