Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319
gét.145 A két uralkodó megölelte és megcsókolta egymást: „a legmeghittebb barátsággal, a legnagyobb és kölcsönös jóakarattal ölelték egymást keblükre".146 Zsigmond is leszállt a lováról — nem hagyva kétséget afelől, hogy ott és akkor nincs szándékában autoritását, felsőbbrendűségét jelezni —, majd kéz a kézben mentek be Londonba.14 7 A diplomáciai etikettben az is példa nélkül állt, hogy egy uralkodó a saját palotájában szállásolja el fejedelmi vendégét, s maga költözzön át egy másik szálláshelyre. Henrik Zsigmond részére kiüríttette a Westminster Hallt, és átköltözött a látogatás időtartamára a canterburyi érsek londoni rezidenciájába, a Lambeth-palotába.148 Mi több, a másik állandó királyi lakosztályt, a windsori várat is vendége rendelkezésére bocsátotta, melyet már megérkezése előtt előkészíttett Zsigmond és kísérete számára, hogy amikor a magyar királyt a Térdszalagrend lovagjává emeli, ott szállhasson meg. Joggal mondhatta Zsigmond az angol követeknek visszatérve Konstanzba, hogy „mindazokhoz a helyekhez képest, ahol csak eddig járt, Anglia maga a paradicsom".14 9 1416. május 24-én az elhalasztott Szent György-ünnepen a windsori Szent György-kápolnában, a Zsigmondot a Térdszalagrend lovagjává ütötték és felruházták a rend insigniájával, melyet ezentúl „a császár minden nyilvános gyűlésen és nevezetes eseményen magán viselt".15 0 Az a rendkívüli kegy is sokatmondó, amiben részesült: a krónikások is megemlékeznek róla, hogy a ceremónián Zsigmond az angol király mellett ült (a jobbján), annak korábbi, még walesi hercegként elfoglalt székén, mely mindaddig üres volt a Szent György-napi ceremóniákon.15 1 A walesi hercegnek fenntartott hely lett Zsigmond saját helye a kápolnában, feltehetőleg e fölé helyezték Zsigmond lovagrendi kardját (valószí-145 „brought hym to [...] Southwerke, and there the Kynge met with hym, alle his lordis in good and riall araye" - The English Brut. In: Kingsford, C. L.: English Historical Literature i. m. 299-300. 146 „maxima familiaritate, summa mutuaque benevolentia inter se complexi sunt" - Titi Livii Foro-juliensis Vita Henrici Quinti regis Angliae i. m. 24. 147 Kingsford, C. L.: King Henry V i. m. 169.; „the Kynge met with hym, alle his lordis in good and riall araye, and ther was a worthi and a solempne metynge betwix the Emperoure and our Kyng, ther kyssid togederis and myche obeysaunce yche shewid to othir and thankynge." - The English Brut. In: Kingsford, C. L.: English Historical Literature i. m. 299-300. 148 Capgraue, J. \ De Illustribus Henricis i. m. 313. - Valószínűleg már Londonba érkezte, máj. 14. után a Westminster Hallban szállt meg a király, jóllehet okleveleit csak jún. 2. és 23. között keltezte onnan, máskülönben, máj. 14-22-én, valamint jún. 21-én Londonban (Itineraria regum i. m. 100.). 149 Rymer, T.: Foedera (londoni kiadás) IX. 435. 150„In so much the Emperor desired to be admitted in the order of the Garter [...]" - First English Life of king Henry the Fifth i. m. 69.; „desiderabat vt fieri posset Miles de la Garture" -Chronicon Regum Angliae, Jesus College, Oxford, MS. 29. ff. 1-143.; „Solempnia sancti Georgii, hucusque ob ipsius reverenciam et adventum dilata." - Gesta Henrici Quinti i. m. 132.; „Rex [...] ducens eum ad festum sancti Georgii, honorans illic eum et tantae fraternitatis titulo et religionis illius nobili indumento: signumque regalle imposuit collo suo quod imperátor expost semper gessit in omni conventu publico vel actu notorio." - Chronica Monasterii Sancti Albani. Ed. Vivian H. Galbraith. Oxford 1937. 100. 151 „at the posessyon the kynge went a-pone the upper-moste syde of the emperowre, and soo alle the masse tyme he stode a-bove the emperoure. Ande at the mete the kyng sate on the ryght syde of the emperoure" - „Gregory": The Historical Collections of a Citizen of London in the Fifteenth Century. Ed. John Gairdner. (Camden Society, n. s. 17.) London 1876. 113.; George F. Beltz: The Memorials of the Most Noble Order of the Garter. London 1841. lvi., lvii.
