Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319
rik autoritása „nem kisebb a Római Impérium császára tekintélyénél", maga is „császár a maga királyságában" (.Emperor in his Realme).144 A korabeli angol források közül jó néhány meg sem említi Gloucester fellépését a császári főhatalom ellenében, ezért is van az angol történetírók zöme Charles Lethbridge Kingsford óta azon a véleményen, hogy a történet nem valós eseményen alapszik, csupán „legenda", amely azonban valós — Zsigmond franciaországi, császári főhatalmát manifesztáló szimbolikus aktusaiból származó — félelmeket tükröz. Nem valószínű, hogy az adott politikai helyzetben Zsigmonddal szemben az angol politika megengedhette volna magának, hogy ilyen összetűzésbe bonyolódjon. Anglia sokkal inkább rá volt utalva a király támogatására, mintsem szembe kívánt volna szállni Zsigmonddal. Nem gondolom, hogy Zsigmond Angliában is meg akart volna próbálkozni valamiféle felsőbb impériumi joghatóság manifesztálásával a császári univerzalizmus szellemében. Zsigmondnak sem fordult meg a fejében, hogy megkíséreljen valamilyen a párizsi parlement-beli lovaggá ütéshez hasonló jelképes aktust, Angliára neki is igen nagy szüksége volt. Ha meg is történt Gloucester hőstette, kizárólag az ifjú lovag, a király legifjabb öccse egyéni akciójáról lehetett szó, semmint arról, hogy Angolhon hivatalos álláspontját képviselte volna. A legenda alapja az lehet, hogy a herceg fellépése egyébként kiválóan illeszkedik az V Henrik-féle külpolitikába, s a birodalmi szupremácia kiterjesztésével szembeni fellépés története teljesen hitelesnek tűnhetett. A legenda valójában a henriki űj Anglia politikai ideológiáját fejezi ki. A Gloucester-legenda üzenete az, hogy Anglia sohasem fog meghajolni egy külföldi uralkodó előtt, legyen az akár maga a császár. Az angol koronának tudatosítania kell az idegen monarchában: Azincourt után ez már egy másik Anglia. Az itt megjelenő ideológiával áll párhuzamban Henrik „imperialista" ideológiája és annak reprezentációja, melynek természetesen felszínre kellett kerülni Zsigmond látogatása idején is. A király a korabeli politikai irodalomban szintén úgy szerepel, mint egy olyan uralkodó, aki senki másnak, csak a Mindenható Istennek van alávetve, egyedül neki engedelmeskedik. Henrik hosszú távra rendezkedett be, szisztematikus területfoglaló háborút vívott. Ehhez viszont szüksége volt Zsigmond szövetségére, aki egyedül lehetett volna képes arra, hogy keresztezze Henrik terveit Franciaországban. Az angol diplomácia joggal tarthatott attól, hogy — ha nem sikerül megszerezni Zsigmond hallgatólagos beleegyezését a francia trón megszerzéséért indított újabb hadjáratokhoz — Anglia vele szemben nem lesz képes e tervek sikeres megvalósítására. A történet azt is kifejezésre juttatja: V Henrik úgy gondolta, hogy Zsigmonddal nem lehet szembemenni, de Anglia integritását és erejét is tudtára kell adnia. Mire Zsigmond Londonhoz ért, V Henrik — páratlan módon — a falakon kívül várta. Az angol király átkelt a Temzén, és Southwarkban fogadta vendé-Thomas Riley. (Rerum Britannicarum Medii Aevi Scriptores. Rolls Series 28.). London 1863. II. 462. 144„this was deuised for sauinge of the Kings Imperiall Maiestie, which is an Emperor in his Realme." - First English Life of king Henry the Fifth i. m. 67.
