Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319
mester és tanuló, megjelent Zsigmond kifejezett kívánságára a király előtt".81 A párizsi egyetem nyíltan a bourgignonokkal vállalt közösséget. Az Armagnac-liga nem volt hajlandó békét kötni. Ráadásul az Armagnac-Orléans-i párti francia hadvezetés az életben lévő fegyverszünet ellenére sem hagyott fel az angol állások, a La Manche-csatornán lévő angol területek elleni tengeri katonai vállalkozásokkal. Innen adódik az angol forrásokban megjelenő, s a korabeli angol közvéleményben — a királyi propaganda által is gerjesztett — duplicitas Gallicana-kép a franciák kétszínűségéről.82 Mi több, a háborúpárti Armagnacok helyzete a hatalom birtokában megszilárdult, minthogy áprilisban lelepleztek és véres leszámolással toroltak meg egy hatalomátvételi összeesküvést, amelyhez a burgundiak tevőleges támogatást nyújtottak. Armagnac grófjának nem okozott különösebb nehézséget, hogy a konspiráció mögött Anglia királyát is lássa, ezáltal erősítve a militáns közhangulatot, s az azincourt-i szégyenfolt lemosására buzdítson. Zsigmond tanúja volt a véres eseményeknek, éppen akkor tette volna az utolsó erőfeszítéseket a békéért, így belátta: legjobb, ha elhagyja Párizst. Zsigmondnak „teljesen megváltozott a véleménye, s Burgundia pártját jobban kedvelte, mint a franciákét".83 Erről az Armagnacok is tehettek, hiszen Rozgonyi István leveléből tudjuk például, hogy megnehezítették Zsigmond Angliába távozását: a kíséret számára a saluus conductus kiadása valószínűleg nagyon lassan haladt, ezért Rozgonyi már úgy érezte, nem akarják őket kiengedni az országból („király urunk Angliába igyekszik, [...] amennyiben a francia király tanácsadói engedélyezik útját, ha azonban nem engedik meg, hogy odamenjen, azon lesz, hogy az angol király tanácsadói engedélyezzék, hogy a franciákhoz menjen").8 4 Zsigmond még Párizsban magához hívatta Kanizsai János esztergomi érseket és arra utasította, a burgundi herceg területein keresztül utazzon és okvetlenül tárgyaljon vele az újonnan előállott helyzetről, vagyis, arról, hogy Armagnac az összes javaslatát mereven elutasította.85 Nemcsak az Armagnacok felháborodását váltotta ki azonban, hogy Zsigmond a párizsi parlement-beli látogatásán önhatalmúlag lovaggá ütött egy Seignet nevű francia alattvalót, csorbítva így a szuverén francia királyi hatalom jogkörét, hiszen ez a kiváltság kizárólag Franciaország királyát illette volna meg. Mindez nem volt éppen szerencsés, időzítése kifejezetten káros volt, s az amúgy is igen ellenséges orléans-i párttal szemben csupán az ellentéteket mélyítette. Még azokat is maga ellen hangolta, akik az angolokkal való békekötés hívei lettek volna. A francia közvélemény egyértelműen egy franciaellenes irányvonal kezdeteként értékelte a „Seignet-ügyet", és a király későbbi angliai látogatásában ennek egyenes következményét látta. Ez pedig kifejezetten V Henrik malmára hajtotta a vizet. A Valois-k a párizsi látogatás előtt még arra számítottak, hogy Zsigmond egyértelműen elítéli Henrik agresszív, támadó hadjáratait, valamint Európa értésére adja, 81 1416. raárc. 6, Párizs: ZsO V 1643. sz. 82 „Sed non sic callebat Gallicana duplicitas" - Gesta Henrici Quinti i. m. 140. 83 Chronique d'Enguerrand de Monstrelet I-VI. Ed. Louis Douët-d'Arcq. Paris 1857-1862. III. 142. 84 Aldásy A.: Rozgonyi István levele Párizsból i. m. 576. (Engel Pál fordítása). 85 1416. ápr. 5., Párizs: ZsO V 1728. sz. - Zsigmondnak sürgős lehetett a burgundiakkal való tárgyalás, hiszen már előbb „Burgundia hercegéhez küldte egy erre alkalmas emberét", hogy az érsek számára mielőbb salvus conductus-t eszközöljön ki.
