Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319
dik fél ellen.57 1414 nyarán azonban az angol király eljegyzésének ügye késedelmet szenvedett: az armagnac-orléans-i vezetés és Anglia között egyre inkább megromlott a viszony, s V Henrik nem akarta elkötelezni magát, míg nem tárgyalt Zsigmonddal és Burgundia hercegével. A Katalin eljegyzéséről tárgyaló követeit arra utasította, halasszák el az eljegyzést „amíg csak jónak látják".58 Amíg Koblenzben tárgyaltak az angol követek Zsigmonddal, nem is született előrelépés Katalin eljegyzése ügyében, sőt, még októberben is arra utasítja követeit Henrik, hogy határozatlan ideig halasszák tovább a házasság ügyét.59 Az angol király tehát már a Beauchamp révén Zsigmonddal kötött szövetséggel sem tartotta összeegyeztethetőnek a francia házasságot, annak ellenére, hogy annak nem volt agresszív, Valois-ellenes éle. Mihelyt azonban Konstanzban kiderült, a római királynak szüksége van Anglia támogatására, Henrik nyeregben érezhette magát, s szegény Katalin házassága így kútba esett. Az események megállíthatatlanul az újabb háború, Azincourt irányába haladtak. 1414 végén a Zsigmond király előtt Aachenben megjelent angol követek részletesen előadták és ismertették IV Henriknek a francia trónra vonatkozó jogigényét, s Zsigmondtól messzemenően pozitív választ vártak. Maga a király is magabiztosnak tűnt a tekintetben, hogy a Luxemburg-ház támogatni fogja, vagy legalábbis elismeri a Plantagenet-igények jogosságát.60 Megkönnyítette Zsigmond helyzetét, hogy a bourguignonokkal szemben kötött trinoi szerződés néhány hónapon belül valójában okafogyottá vált, miután VI. Károly 1414. szeptember 4-én Arrasban kibékült Félelemnélküli Jánossal.6 1 így az orléans-i párt nem szorult rá a Luxemburg uralkodó támogatására. Zsigmond azonban nemtetszését fejezi ki Károly hercegnek amiatt, hogy VI. Károly különbékét kötött Félelemnélküli Jánossal, mondván, a XXIII. János közvetítette béke egyoldalú, s nem jár teljes eredménnyel.62 Burgundi Antal herceg azincourt-i eleste azután egy időre lecsillapította az indulatokat, bár Zsigmond nem járult hozzá, hogy IV János, Antal felesége új férjének gyermeke örökölje Brabantot. A kérdést azonban ,jegelték" — szerencsére János csak 12 éves volt, s a hűbérbe való beiktatása még odébb volt —, s a fontosabb európai problémák miatt a felek felülemelkedtek rajta. A következő hónapok során Zsigmond egyre inkább közeledett Burgundiához, csakúgy, mint János herceg a Luxemburg-politikához. 1415 márciusában és Henrik eljegyzéséről Warwick grófja vezeti Párizsban (1414. jan-aug.): Rymer, T.: Foedera i. m. [londoni kiadás] IX. 103.). A király értesíti Burgundia hercegét a tervezett házasságáról (Rymer; T.: Foedera i. m. [londoni kiadás] IX. 136.). 57 Arnd Reitemeier: Außenpolitik im Spätmittelalter: Die diplomatischen Beziehungen zwischen dem Reich und England 1377-1422. Paderborn 1999. 293. 58 1414. jún. 18-22.: Rymer, T.: Foedera i. m. (londoni kiadás) IX. 140-141. 59 1414. okt. 18.: Rymer, T.: Foedera i. m. (londoni kiadás) IX. 166. - Decemberben még tovább halasztják, a következő év februárjára, 1. Rymer, T.: Foedera i. m. (londoni kiadás) IX. 182. 60 Gesta Henrici Quinti i. m. 17. 61 Zsigmond el is panaszolta ezt Orléans-i Károlynak és a francia királynak (1414. okt. 14., Heilbronn: ZsO IV 2575. sz.; 1414. [okt. 15.]: uo. 2581. sz.; Schoenstedt, F. : König Sigismund i. m. 154.). A király megdöbbenésének adott hangot és még közelebb került az angolokkal való szövetségkötéshez (Acta conc. Const. I. 232., 383-86.) 62 1414. okt. 15., Heilbronn: ZsO IV 2581. sz.
