Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319
benhagyva VI. Károlyt az angol támadások előestéjén.28 Azt is a szemére hányják, hogy már a canterburyi szövetséget megelőzően titokban elkötelezte magát az angolok mellett, s béketeremtő kísérletei Konstanzban és Párizsban csak egy színjáték részei voltak. Főként a francia forrásokban tükröződik az a negatív kép, miszerint a király tudatosan, s nem csupán hallgatólagosan, egy katonai szövetség részeseként játszott szerepet Franciaország V Henrik általi lerohanásában, azaz végül is diplomáciai tevékenysége háborúra háborút szült.29 „A császár foltot ejtett becsületén [...] az egyenes utakról letérve görbe utakra tévedt, [amiért] a franciák szemében gyűlöletes".3 0 Magam nem osztom ezen véleményt, s azt kívánom igazolni, hogy a magyar király nem árulta el a békét, mindaddig a békéért és a békés megegyezésért küzdött, amíg arra reális lehetőség volt. Zsigmond alapvetőn a béke híve volt, egész lényéből adódóan nem nyúlt a fegyverekhez, amíg nem volt muszáj, s az utolsó pillanatig közvetített a békéért, a schisma megszüntetésének alapfeltételéért. Korábbi szövetkezése Angliával is a béke talaján állott, az egyház javáért köttetett, hogy mielőbb létrejöhessen egy, az unióhoz elengedhetetlen megegyezés Franciaországgal.31 Annyiban sem játszott kétkulacsos politikát, hogy lépéseiről mindig is hűen informálta mind V Henriket és VI. Károlyt is. Még a canterburyi szövetség megkötése után is azon nyomban értesítette a francia kormányzatot, feltárva VI. Károly előtt indokait.3 2 Angliába érkezve is meg volt győződve arról, hogy még mindig van esélye a béketeremtésnek: „ígéretéhez híven részletekbe menő tárgyalásokat folytatott a békével kapcsolatos különféle kérdésekről".3 3 Egészen addig nem adta fel a reményt, amíg a leghalványabb esélye megvolt a kiegyezésnek a két fél között, még az után is, hogy az azincourt-i csata után megmerevedtek a frontvonalak. Csak akkor közeledett az angol szövetség felé, amikor a francia politika a békés kompromisszum minden esélyét eljátszotta, s hadi akciót in'dított az angolok ellen. Az angol krónikások zöme a „béke küldötte"-ként láttatja Zsigmondot, és a látogatása céljaként az angol-francia békét várja.34 Angliában soha nem ábrázolták úgy Zsigmondot, mint aki feladta volna a béke esélyét.3 5 Csak angliai tartózkodása alatt érett meg benne a gondolat, hogy ha áthidalhatalanok az Azincourt óta kiengesztelhetetlen felek ellentétei, más megoldást keres, hogy legalábbis az egyik fél szavazatát megnyerje a zsinaton. Anglia volt a kézenfekvő, az angol szövet-28 Lenz, M.: König Sigismund i. m. 35-43., 56-60.; ZsO VI. 1301. sz. 29 Jörg K. Hoensch: Kaiser Sigismund: Herrscher an der Schwelle zur Neuzeit, 1368-1437. München 1996. 233. 30 A vonatkozó rész szerzője Michel Pintoin. Chronique du religieux de Saint-Denys, idézi és ford. Csernus Sándor: A középkori francia nyelvű történetírás és Magyarország, 13-15. század. Bp. 1999. 210. 31 Acta conc. Const. I. 88. 32 Acta cone. Const. I. 225-226. 33 Chronique du religieux de Saint-Denys, VI. 17. Magyar fordítását 1. Csernus Sándor: Francia források Zsigmond párizsi tartózkodásáról. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged 1995. 117. 34 „imperátor Almannie volens reformare pecem inter régna" - A Southern Chronicle. In: English Historical Literature in the Fifteenth Century. Ed. Charles L. Kingsford. Oxford 1913. 278. 35 Ernest F. Jacob: The Fifteenth Century. Oxford 1961. (The Oxford History of England 6.) 161.
