Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319

gyar udvarban is maradt tartózkodott, s csak azután tért vissza Angliába. Ó vitte már a konstanzi zsinati meghívót is királyának Speyerből.17 Erre válaszul küldte a Zsigmondhoz az úgynevezett „koblenzi követség"-et az angol király, 1414. augusztus-szeptemberében.18 Megtartva azonban semlegességét, termé­szetesen Zsigmond VI. Károly francia királyhoz is hasonló tartalmú kérést inté­zett.1 9 Angliától igen sokat várt Zsigmond. „Anglia, Franciaország és a német birodalom együttműködése a zsinat sikerének feltétele" - írta V Henriknek küldött levelében 1414 nyarán.2 0 A Lancasterek valóban a szívükön viselték a schisma és a reform ügyében történő közös fellépést. Clarence hercege ugyancsak írt Zsigmondnak, hogy az egyház egysége érdekében való közös céljaik megvalósításában mindenben tá­mogatja.21 Zsigmond abban is bízott, hogy a tekintélyes angliai egyetemekről érkező jogtudósok is támogatni fogják. Maga kérte az angol királyt, hogy küld­jön néhány kánonjogi doktort és teológust Angliából, akik segítséget nyújtanak neki a zsinat előkészítésében, „a tárgyalási módszerek" megvitatásában.2 2 Már a zsinat megnyitása előtt formálódni látszott egy „angol-német blokk", az an­gol és a birodalmi, valamint a magyar követek közös platformjának kialakítá­sa.2 3 Zsigmond az. oxfordi és a cambridge-i reformer követekre is épített: közö­sen leszögezték, akkor is együtt maradnak az unio et reformatio megvitatására, ha netán egyik pápa sem mondana le.24 Az angol király ki is jelölt nyolc megbí­zottat Richard de Beauchamp, Warwick grófja vezetésével, akikkel Zsigmond a zsinati együttműködésről tárgyalhat.25 Konkrétan meg is fogalmazta Anglia állás­pontját az egyház ügyében, „részletesen körülírta a megbeszélések tárgyát".26 Zsigmond több alkalommal is kinyilatkoztatta, hogy már 1414-től állandó kap­csolatban állt az angol követekkel.2 7 * * * A történetírás Zsigmondot az 1410-es években hagyományosan mint Imperator Pacificus-t, a „béke és az unió apostolá"-t ábrázolja. Mind a kortár­sak, mind a történészek kétszínűséggel vádolják Zsigmondot, amiért Angliában az unió oltárán megtagadta a korábban a franciákkal kötött szövetséget, cser-17 Fahlbusch, F. B.: Hartong van Klux i. m. 362.; Speyer: RI II. 12254. sz.; Acta conc. Const. I. 373-377. 18 Charles L. Kingsford: King Henry V: a typical medieval hero. London 1903. 166.; Issues of the Exchequer, Henry III-Henry VI. Ed. Frederick Devon. London 1837. 333-334. 19 ZsO IV 1028. sz. 20 ZsO IV 2329. sz. 21 BL Harleian MSS, 431 f. 113r.; RI II. 12229. sz. 22 1414. (júl. vége): ZsO IV 2329. sz. 23 Martin Kintzinger: Westbindungen im spätmittelalterlichen Europa. Auswärtige Politik zwi­schen dem Reich, Frankreich Burgund und England in der Regierungszeit Kaiser Sigmunds. Stutt­gart 2000. 120.; Lenz, M.: König Sigismund i. m. 172-175. 24 Acta conc. Const. I. 239-241. 25 Rymer, T.: Foedera i. m. (londoni kiadás) IX. 167. 26 1414. okt. 20., Westminster: ZsO IV 2599. sz. 27 Acta conc. Const. I. 387-388.; Gesta Henrici Quinti. The Deeds of Hemy the fifth. Ed. Frank Taylor, John S. Roskell. Oxford 1975. 56. (1. sz. jegyz.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom