Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319
gyar udvarban is maradt tartózkodott, s csak azután tért vissza Angliába. Ó vitte már a konstanzi zsinati meghívót is királyának Speyerből.17 Erre válaszul küldte a Zsigmondhoz az úgynevezett „koblenzi követség"-et az angol király, 1414. augusztus-szeptemberében.18 Megtartva azonban semlegességét, természetesen Zsigmond VI. Károly francia királyhoz is hasonló tartalmú kérést intézett.1 9 Angliától igen sokat várt Zsigmond. „Anglia, Franciaország és a német birodalom együttműködése a zsinat sikerének feltétele" - írta V Henriknek küldött levelében 1414 nyarán.2 0 A Lancasterek valóban a szívükön viselték a schisma és a reform ügyében történő közös fellépést. Clarence hercege ugyancsak írt Zsigmondnak, hogy az egyház egysége érdekében való közös céljaik megvalósításában mindenben támogatja.21 Zsigmond abban is bízott, hogy a tekintélyes angliai egyetemekről érkező jogtudósok is támogatni fogják. Maga kérte az angol királyt, hogy küldjön néhány kánonjogi doktort és teológust Angliából, akik segítséget nyújtanak neki a zsinat előkészítésében, „a tárgyalási módszerek" megvitatásában.2 2 Már a zsinat megnyitása előtt formálódni látszott egy „angol-német blokk", az angol és a birodalmi, valamint a magyar követek közös platformjának kialakítása.2 3 Zsigmond az. oxfordi és a cambridge-i reformer követekre is épített: közösen leszögezték, akkor is együtt maradnak az unio et reformatio megvitatására, ha netán egyik pápa sem mondana le.24 Az angol király ki is jelölt nyolc megbízottat Richard de Beauchamp, Warwick grófja vezetésével, akikkel Zsigmond a zsinati együttműködésről tárgyalhat.25 Konkrétan meg is fogalmazta Anglia álláspontját az egyház ügyében, „részletesen körülírta a megbeszélések tárgyát".26 Zsigmond több alkalommal is kinyilatkoztatta, hogy már 1414-től állandó kapcsolatban állt az angol követekkel.2 7 * * * A történetírás Zsigmondot az 1410-es években hagyományosan mint Imperator Pacificus-t, a „béke és az unió apostolá"-t ábrázolja. Mind a kortársak, mind a történészek kétszínűséggel vádolják Zsigmondot, amiért Angliában az unió oltárán megtagadta a korábban a franciákkal kötött szövetséget, cser-17 Fahlbusch, F. B.: Hartong van Klux i. m. 362.; Speyer: RI II. 12254. sz.; Acta conc. Const. I. 373-377. 18 Charles L. Kingsford: King Henry V: a typical medieval hero. London 1903. 166.; Issues of the Exchequer, Henry III-Henry VI. Ed. Frederick Devon. London 1837. 333-334. 19 ZsO IV 1028. sz. 20 ZsO IV 2329. sz. 21 BL Harleian MSS, 431 f. 113r.; RI II. 12229. sz. 22 1414. (júl. vége): ZsO IV 2329. sz. 23 Martin Kintzinger: Westbindungen im spätmittelalterlichen Europa. Auswärtige Politik zwischen dem Reich, Frankreich Burgund und England in der Regierungszeit Kaiser Sigmunds. Stuttgart 2000. 120.; Lenz, M.: König Sigismund i. m. 172-175. 24 Acta conc. Const. I. 239-241. 25 Rymer, T.: Foedera i. m. (londoni kiadás) IX. 167. 26 1414. okt. 20., Westminster: ZsO IV 2599. sz. 27 Acta conc. Const. I. 387-388.; Gesta Henrici Quinti. The Deeds of Hemy the fifth. Ed. Frank Taylor, John S. Roskell. Oxford 1975. 56. (1. sz. jegyz.).
