Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Koszta László: A nyitrai püspökség létrejötte. (Nyitra egyháztörténete a 9-13. században) II/257
keveredve vannak felsorolva az Esztergomhoz és a Nyitrához tartozó nyitrai főesperességek alá rendelt plébániák.25 7 Ebből következik az, hogy a nyitrai egyházmegye középkori határát is nehéz megrajzolni. A székvárost, Nyitrát egyesek az egyházmegye törzsterületén kívül, szigetszerűen helyezték el. A többség szerint egy szűk folyosó, „köldökzsinór" kötötte össze a székvárost és az egyházmegye további területeit. A problémák jelzik, hogy a nyitrai püspökség és az alá tartozó főesperesség területével kapcsolatban van még adóssága a kutatásnak. Az 1156. évi oklevél az esztergomi káptalannak átadott hetven tizedfizető falu között negyven Nyitra megyeit említ. A felsorolt falvakat tizedfizető körzetekbe rendezték. A negyven plébániát négy dézsmakerületbe sorolták, amelyek zárt egységet alkottak. így a helyiségek pontosan lokalizálhatok. Kniezsa István végezte ezt az azonosítást el. Észrevette, hogy az első dézsmakerületben tizedikként említett Colunch (Kolon, Kolenany) falut már 1113-ban említették, és 1332-1337-ben a nyitrai egyházmegyéhez sorolták,258 a 16. századi tizedjegyzékek szerint tizede azonban az esztergomi káptalant illette.25 9 A második dézsmaszedő kerületben ötödikként említett Brencu-1 (Berencs, Barenc) a 14. századi tizedjegyzék szintén a nyitrai egyházmegyéhez sorolta.26 0 Papja 1326-ban a nyitrai káptalan javainak összeírásánál tanú, István a berencsi egyház rektora egyben nyitrai alesperes is volt.26 1 Kniezsa térképen is elhelyezte a lokalizált falvakat, és megállapítható, hogy az első dézsmakerületből hét, a másodikban és a harmadikban pedig egy-egy települést a 14. századi tizedjegyzék már a nyitrai püspökség területéhez sorolt.26 2 Az említett falvak Nyitra megye északkelti részén voltak. Az ellentmondást Kniezsa is észrevette és megpróbálta feloldani: azt feltételezte, hogy a 12. század közepe és az 1330-as évek között megváltoztatták a nyitrai püspökség határait és így kerülhettek az 1156-ban még Esztergomhoz tartozó települések a nyitrai püspökség alá. Ilyen határrendezésről nincs tudomásunk. Nincs is példa a középkori egyházi közigazgatásban ilyen jellegű rendezésre. Máramaros megye egyházmegyei besorolása esetén jöhet szóba hasonlónak tűnő eljárás, mivel a megye betelepülése két irányból, az egri és az erdélyi egyházmegyéből indult ki. Végül egy peres eljárásban dőlt el, hogy a területet az egri és nem az erdélyi püspökség alá rendelték.26 3 Máramaros és Nyitra megye északkelti része között azonban nem húzható párhuzam. Figyelemre méltó az, hogy 1156-ban csak egy nyitrai főesperességet említenek, még pedig az Esztergomhoz tartozót. Furcsa: ha már akkor kettő volt, akkor miért nem utalnak a másik nyitrai főesperesre. Hasonló a helyzet a nyitrai püspökkel. 1156-ban Martirius érsek olyan falvak felett rendelkezik, amelyek a későbbi adatokból kirajzolható nyitrai egyházmegyében voltak. Ezek adományozása esetén mindenképpen szükséges lett volna a területileg illetékes megyéspüspök jóváhagyása. 1156-ban, sőt, utána sincs — egészen a 12. század 257 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 347. 258 Vatikáni magyar okirattár 1/1. Bp. 2000.2 196. 259 Kniezsa /.: Az esztergomi káptalan i. m. 174-175. 260 Uo. 176. I 261 Anjou-kori Oklevéltár X. Szerk. Blazovich László, Géczi Lajos. Bp.-Szeged 2000. 539. sz. 262 Kniezsa /.: Az esztergomi káptalan i. m. 186. 263 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 426.
