Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Koszta László: A nyitrai püspökség létrejötte. (Nyitra egyháztörténete a 9-13. században) II/257
tett faluból negyven éppen Nyitra megyében feküdt.247 Ezt nep indokolhatjuk azzal, hogy ebben az időben a nyitrai egyházmegye esetleg üresedésben lett volna. Az adománylevél kiadásának évében ugyanis említik János nyitrai püspököt, tehát a nyitrai püspöki szék betöltött volt.24 8 Martirius érsek adománylevele bizonyítja, hogy valamilyen okból a nyitrai püspököt nem hívták meg az eseményre, őt így nem tekinthették egyenrangúnak a többi magyar főpappal. Az érseki oklevél tanúnévsora tehát hasonló felfogást tükröz, mint a 12. századi királyi privilégiumok.24 9 A nyitrai püspökség és vezetője valami jelentős dologban különbözött a többi magyar egyházmegyétől. Északnyugat-Magyarország középkori egyházigazgatásának egyik feltűnő jellegzetessége az, hogy két ugyanazt a nevet viselő főespereséggel találkozunk a területen. Nevezetesen két nyitrai főeseprességet említenek a források. Egyet az esztergomi egyházmegyében, amelyre első alkalommal 1156-ban utaltak,250 egy másikat pedig a nyitrai püspökség területén. Az utóbbit a 13. század első évtizedeitől említik.25 1 A szakirodalom általában az Esztergom alá tartozó főesperességet tekinti a régebbinek, de a 12. század elejére, már a nyitrai püspökség megalakulása utáni időkre, szokták tenni a másiknak is a létrejöttét. A korábbi kutatás álláspontja szerint, tehát rövid időnyi különbséggel egymás mellett két azonos nevű főesperesi kerületet szerveztek a 11-12. század fordulója körüli évtizedekben. A két nyitrai főesperesség elkülönítése nagy gondot jelentett a korábbi kutatásnak: Ortvay Tivadar,25 2 Kniezsa István,25 3 Fügedi Erik,25 4 Kristó Gyula255 is kísérletet tett erre. Györffy György történeti földrajzában a Nyitra megyét bemutató részben — ellentétben a sorozatban általános gyakorlattal — már nem is próbálkozott a két nyitrai főesperesség egymástól való elhatárolásával. Eleve reménytelen vállalkozásnak tartotta a két archidiaconatus elkülönítését.25 6 A fő problémát az jelenti, hogy a főesperességek határainak pontos meghúzásához felhasznált 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben egymással össze-247 Azonosításukra I. Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156. évi dézsmajegyzékének helyiségei. Századok 73. (1939) 172-181. 248 a barátkai plébánia felszentelésénél van jelen „Ioannes Nitriensis episcopus" (CDSlov I. 80.). 249 Az 1156. évi tizedadományozásról természetesen az uralkodó is tudott. A nagy horderejű intézkedést nem akarta az érsek saját pecsétjével megerősíteni, hanem a királyt kérte fel erre. Az oklevelet kétfajta királyi pecséttel erősítették meg, egy arany- és egy viaszpecsétet is ráerősítettek (Solymosi László: Az esztergomi érseki oklevéladás kezdetei. Strigonium antiquum 2. (1993) 85.). Ez egyben azt is jelenti, hogy a király is jóváhagyta az abban foglalt adományt és a királyi kápolna is szerepet játszott az oklevél kiadásában a megpecsételésen keresztül. A királyi kápolna tagjai számára sem hiányzott a főpapok közül a nyitrai. 250 CDSlov I. 79.; Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 347. 251 Vetera monumenta historicam Hungáriám sacram illustrantia maximam partem nondum édita ex tabulariis Vaticanis deprompta, collecta ac serie chronologica disposita ab Augustino Theiner. I-II. Romae 1859-1860. (a továbbiakban: Theiner I.) 35.; 1234: CDSlov I. 314. 252 Ortvay T.: Magyarország egyházi földleírása i. m. I. 91-95. 253 Kniezsa I.: Az esztergomi káptalan i. m. 172-181. és 186. 254 Fügedi E.: Középkori település és egyházi szervezet i. m. 132-133. 255 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 347-348. 256 Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. IV 340-341.
