Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Koszta László: A nyitrai püspökség létrejötte. (Nyitra egyháztörténete a 9-13. században) II/257
az 1060-as évek második felében. Úgy tűnik, hogy ezt követően a hercegség 12. század eleji felszámolásáig a dux méltóságjelvénye a korona volt. Bizonyítható, hogy Almos is koronát használt méltóságjelvényként.141 Ali. század a szakralizált hatalomgyakorlás időszaka. Az Isten kegyelméből uralomra került király környezetéhez a kora középkortól kezdve hozzá tartozott a szakrális hatalmat kifejező, azt alátámasztó királyi kápolna. A világi hatalom viselőjének folyamatosan meg kell jelenítenie a szakrális kapcsolatot, demonstrálnia kell az isteni alátámasztást, az egyházi támogatást. Mindez folyamatos egyházi reprezentációt kíván az uralkodótól. Ezt a feladatot elsősorban a Meroving-időktől kezdve a királyi kápolna (capella regis) látta el. A királyi hatalommal való egyenrangúságot követelő, sőt a felkent uralkodó helyébe lépni kívánó hercegnek is ennek megfelelően ki kellett alakítani azt az egyházi intézményrendszert, amely biztosította, illetve megjelenítette a szakralizált hatalomgyakorlást, és a kormányzáshoz nélkülözhetetlen írásbeliséget. Bizonyos, hogy a hercegség létrejöttétől kezdve voltak a dux hatalmának isteni alátámasztására utaló törekvések. Az 1060-as évek második felében vagy legkésőbb az 1070-es évek elején Géza udvarában a királytól független hercegi kápolna szerveződött meg. A hercegi kápolna, a királyi kápolnához hasonlóan három elemből állt.142 Összefogta a hercegek udvari papságát, a hercegi káplánokat, akik a liturgikus feladatok mellett az írástudásukkal a kormányzás támaszát is jelentették. Másodszor a hercegi kápolna részét képezték azok a szakrális terek, ahol a herceg érdekében a herceg káplánjai a liturgikus feladataikat teljesíthették és lehetőséget adtak a hercegnek az egyházi reprezentációra, hogy kifejezésre juttassa hatalmának isteni eredetét. Harmadrészt hozzá tartoztak a dux által felkarolt szentek ereklyéi, amelyek közvetítésével a szakrális kapcsolattartás megvalósult. Káplánokról a herceg környezetében már Béla dukátusa alatt hallunk. A krónika tudósít arról, hogy Salamon 1-058-ban történő koronázása alkalmával a latinul folyó szertartást tolmács segítségével kísérte figyelemmel Béla. A tolmács bizonyosan egyházi személy volt, tudnia kellett latinul és jól értette a koronázási ordóhoz tartozó imarészietet. Felhívta a herceg figyelmét arra, hogy a szertartással a gyermek Salamont urává rendelték.14 3 A koronázás alatt Székesfehérvárott a közvetlenül Béla mellett álló klerikus egyike lehetett a herceg káplánjainak. A hercegi udvarhoz tartozó káplánokról későbbiekben is hallunk. 1074-ben név szerint is ismerünk hercegi káplánokat. A kemeji vesztes ütközet után Géza herceg egyik káplánját, fekete Györgyöt László herceghez, a másikat, Ivánkát pedig Lampert herceghez küldte mielőbbi segítségért.14 4 Kálmán király első törvénykönyve is említést tett a hercegi káplánokról, akik a királyi 141 A Pozsonyi Évkönyv utal erre: „Colomannus rex coronatur et fráter eius Almus diadema induitur." (SRH I. 126.). A diadema korona jelentésére 1. A magyarországi középkori latinság szótára III. Szerk. Boronkai Iván, Bellus Ibolya. Bp. 1992. 128. 142 Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963) 109.; Theo Kölzer: Hofkapelle. In: LexMa V 70. 143 SRH I. 353. 144 Uo. 385.
