Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Corthorn, Paul: In the Shadow of the Dictators: the British Left in the 1930s Michael Bor: The Socialist League in the 1930s (Ism.: Jemnitz János) I/242

Socialist Leaguer, vagyis az említett orgánum természetesen gondosan nyomon követte az európai külpolitikai eseményeket, így a fasizmus térhódítását és a fasiszta nagyhatalmak háborús politikáját. A Ligát kívülről támogatta az említett Bevin is, aki noha mindig fenntartással viseltetett az LP-ben feltűnő értelmiségiekkel szemben, de a McDonald-i és Snowden-i (Snowden életútját ld. Évkönyv 1989.) „árulást" követően Bevin támogatta ezt a balra tendáló szervezetet, amelyben ellensúlyt látott a jobbra eltévelyedőkkel szemben. Emellett persze őrá is hatott a „fekete évek" súlyos antiszociális nyomása, amely őt is radikalizálta. Érdekes módon újabban a Szocialista Ligát bemutató brit baloldali történeti folyóiratban megjelenő ismertetés szerzője, Gidon Cohen (a Durham-i egyetem oktatója) amikor az említett, a Ligáról szóló könyvet ismertette, akkor az orgánum és a Liga rovására megjegyezte, hogy elmulasztották a Szovjetunióval kapcsolatban kellően kimutatni a sztálini évek rémségeit. A magam részéről ezzel a kritikával csak részben értek egyet. A sztálinizmus elítélésével természetesen nekem sincs más véleményem, ám az 1930-as években mindennek más felhangja volt, és sokaknak, akik jól látták a torzulásokat, sőt ennél többet is, mégis az volt a véleménye, hogy ezekről jobb hallgatni, és nem szabad az antifasiszta frontot a kritikával gyengíteni. (Ezt az álláspontot képviselte többek között Károlyi Mihály is.) Ez persze nem jelentette azt, hogy a felsorolt emberek többsége, akikhez hozzáírandó még a kitűnő szemű, sokat látott és hosszú ideig a Népszövetségben dolgozó Konni Zilliacus (Zilliacus életútját ld. Évkönyv 1999.) is, akik nem estek olyan hibába, hogy a moszkvai pereket hozsannázták volna, avagy csak az ítéletek jogosságát elfogadták volna. Ennyiben a kritikát eleve árnyalni kellett volna, és persze pár évtizeddel, avagy majd fél évszázaddal később, sőt post festa a Szovjetunió összeomlását követően, a 2000-es években ezt a kritikát sokkal nyomatékosabban és minden aggodalom nélkül könnyedébben lehet elmondani és leírni. (Sőt erre napjainkban nyilvánvalóan szükség is van - de nem szabad az ahistorizmus hibájába esni.) Az értelmiségi baloldali erjedésnek volt még egy jelensége, és nagyon fontos megjelenési formája. Ez a Left Book Club volt, amelynek lelke és a könyvsorozat kiadója Victor Gollancz (Gollancz életútját ld. Évkönyv 1993.) volt, aki remek könyveket adott ki, és mind a könyvsorozat, mind a könyvsorozat mögött kialakuló szervezet nagyon népszerű lett ezekben a 30-as években. A könyveknek határozott antifasiszta éle volt, több könyvet jelentetett meg a fenti szellemben, többek között Zilliacusttól is. Ez a baloldali erjedés megmutatkozott a híres Penguin könyvsorozat esetében is. Magától értetődik, hogy itt ugyancsak nagyon határozott szellemű antifasiszta munkák jelentek meg. Ezek között nagy feltűnést keltett egykor — még a fenti 30-as években — Konrad Heiden könyve, a „One man against Europe" (Egy ember Európa ellen), amely természetesen Hitlerről szól. Ugyancsak a Penguinnél jelent meg Mowrer könyve, amely még 1934-ben jelent meg; „Germany puts the clock back" (Németország visszaállítja az órát) - itt a cím magáért beszél. A Penguinnél jelent meg Dutchess of Atholl könyve Spanyolországról és a spanyol polgárháborúról, és lévén, hogy a brit főrendi hölgy konzervatív politikus volt, könyve annál nagyobb feltűnést keltett, hogy teljes mértékben objektív tudott lenni, és a Spanyol Köztársaság oldalára állt, és megsegítése mellett érvelt. A brit 30-as éveknek az itt felvázolt mozzanatai, úgy hiszem nagyon feledésbe merültek -legalábbis nálunk. Még két kiváló írót kell itt megemlítenem, akik nélkül ez a kép nagyon hiányos maradna. Az egyik H. G. Wells, a másik J. B. Shaw. Mindkettő egykor — mármint az 1930-as években — Magyarországon is népszerű volt, sok könyvük megjelent, és rövidebb éles írásaik helyet találtak az egykori magyar folyóiratokban is mint a Szocializmus és a Századunk. Mindkét szerzőtől a Népszava ugyancsak sűrűn közölt ilyen rövidebb írásokat. (Minden bizonnyal több más lap is megtette ugyanezt, gondolok a Pesti Naplóra - míg jobboldali orgánumok a két szerzőt, zárójelbe téve, a maguk tolmácsolásával és olykor persze kritikájával, de szintén közzé tették.) A két író munkáinak fölsorolását persze itt mellőzöm. Még valakiről meg kell emlékeznem, Bertrand Russelről, akinek ugyancsak nagy befolyása volt a brit értelmiségi-e, különösen annak baloldali áramlatára (s akinek korai történeti munkáját magyarul is megjelentették). Továbbá nem szabad megfeledkeznem Henry Noel Brailsfordról, (Brailsford életútját ld. Évkönyv 1998.) a kitűnő publicistáról, akinek írásai persze feltűntek a Socialist Lea^uerben is, de emellett ő szerkesztette az ILP (Független Munkáspárt) hetilapját, a New Leadert is (Új Vezető). (Brailsfordnak megjelentek nagyobb lélegzetű könyvei is, amelyekben egyebek között kellő kritikai éllel megemlékezik magyarországi tapasztalatairól is.) Mindezeket az írásokat igazán jó szívvel tudom az ifjú nemzedékek figyelmébe ajánlani. Még egy jeles értelmiségiről kell szólni, Harold J. Laskiról, (Laski életútját ld. Év-