Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bihari Péter: Lövészárok a hátországban. Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán (Ism.: Szabó Dániel) I/245

könyv 1993.) aki a Szocialista Liga egyik motoija volt, természetesen sűrűn írt a Liga orgánumában is és „mindemellett" a London Scool of Economics egyik legbefolyásosabb professzora volt, akinek közgazdasági és szociológiai könyvei igen elterjedtek voltak az 1930-as években. (Laskinak volt egykori magyar elterjedtsége is, amely még inkább felerősödött 1945 után.) Jemnitz János Bihari Péter LÖVÉSZÁROK A HÁTORSZÁGBAN Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán Budapest, Napvilág Kiadó, 2008. 286 o. Az intézményesült történetírás számos, vagy számtalan diszciplínát foglal magába, ezek közül az egyik, a romantikus, izgalmakra vágyó közönséget mindig foglalkoztató a hadtörténetírás. (Csak zárójelben a közönség néha csalódik a hadtörténeti munkák izgalmasságába vetett reményeiben, a szakszerűség ugyanis felülírja a vágyakat, s számtalan nem romantikus, izgalmas témáról készült, készül és fog készülni izgalmas munka.) A háború-történetírás nem különálló ágazata a történetírásnak, mégis sokszor, mint Bihari Péter ismertetett munkájában megjegyzi, az első világháború története a nagyobb folyamatokkal foglalkozók írásaiból kimarad, legyenek azok politika, társadalom avagy gazdaságtörténetiek, s csak „háborútörténészek" munkáiban jelentkeznek. így van ez tendenciájában nálunk is az első világháborúval, bár éppen Bihari monográfiájának bőséges irodalma mutatja, hogy azért főleg mentalitás és ideológiatörténeti területen sokat letett már a szakma az asztalra. Bihari könyvének a szerző által megfogalmazott egyik célkitűzése: „Könyvemmel el szeretném oszlatni azt a közkeletű vélekedést, hogy az antiszemitizmus 1918-1920 körüli fellobbanása az érzelmek vagy szenvedélyek hirtelen kitörése volt, váratlan és radikális szakítás a liberális Magyarország hagyományaival."(250) A szerző úgy véli, hogy a „Nagy Háború" utolsó két éve során felgyorsul, terjeszkedik az antiszemitizmus a közbeszédben és mentalitásban, s a háborús vereség, a forradalmak, Trianon csak befejezik ennek a felgyorsulásnak folyamatát. Hangsúlyozottan csak felgyorsulásról van szó, hiszen az antiszemita közbeszéd az legalább Országos Antiszemita Párt megalakulása óta része a magyarországi mindenekelőtt politikai és társadalmi diskurzusnak. A recenzens persze mindig leegyszerűsít, így én is, mikor megpróbálom összefoglalni hogy miben látja Bihari mindennek okát. Kiindul társadalomtörténet-írásunk egyik hiátusából s a középosztálynak a világháború alatti helyzetét kísérli meg körvonalazni. Nyilvánvaló, hogy az említett közbeszédben a középosztálynak nagy jelentősége van, hiszen a politikai szférában, s a társadalom legtöbb területén éppen ez a középosztály a közbeszéd aktív megalkotója. Nyelvileg és fogalmilag nem teljesen tisztázott, hogy mit is tekint Bihari középosztálynak. Hangsúlyozza, hogy az adott fogalom tartalmában nincs egyetértés sem a kortársaknál, sem pedig a korszakkal foglalkozók körében. A szerző konzekvensen használja a munkában a középosztály kifejezést, ugyanakkor kezelhetővé teszi azt, azáltal, hogy tudatosan korlátozza a fogalmat: „...a társadalom általam vizsgált rétege a közhivatalnokok, a magántisztviselők és a 'szabadfoglalkozású értelmiség', vagyis a középosztály iskolázott csoportjai (a Bildungsbürgertum)."(44) A meglévő statisztikai adatok, a korabeli publicisztika és visszaemlékezések alapján megállapítja Bihari, hogy ez az a csoport, amely legtöbbet veszített a háború folyamán szociális helyzete a legerősebben romlott, s ez nemcsak Magyarországra, hanem gyakorlatilag egész Európára igaz, mint azt a szerző a téma széles nemzetközi irodalma alapján megállapítja. E mellett egyre nő, a konkurencia harc a zsidónak tekintett és a magukat eminenter kereszténynek valló középosztálybeli csoportok között. Ezt mindenekelőtt a középosztálybeli nőknek a Bildungsbürgertumba való rekrutációja mutatja. Ezt a helyzetromlást próbálja a Bihari által vizsgált etablirozott hivatalnoki réteg, mint a különböző szervezetekben megfogalmazódott programok és kijelentések mutatják a zsidóság hibájának tulajdonítani. A hagyományos antiszemita vádak: nemzetidegen - nemzetrontó, az országon belül összeesküvő, kiegészülnek kimondottan háborús témákkal, amelyek közül